A József Juhász felhasználó összes verse >>>
Viszlát,èdes angyal.
Mint kis fehèr bárányka,
èrkeztèl csendben e-rút világra.
Ártatlan voltál,s mi nem figyeltünk,
pár hónap múlva keresztszülők lettünk.
Reánk hárult a hálátlan feladat,
orvosokhoz jártunk a hosszú èvek alatt.
Segítsèget csakis tőlünk kaphatsz,
három dèdi elment,ès Te mindig baba maradsz.
Unokatestvèrkèk,kik közben èrkeztek,
bár fèltèkeny voltál,mègis megszerettek.
A szívünkhöz nőttèl,miközben fèltünk,
törèkeny kis szíved meddig dobog èrtünk.
A fájdalmas perc,ami eljött vègül,
maradhatott volna,mègis menni kèszül.
Szólítottak,ès Te elrohantál,
mèg búcsúzni sem tudtunk,hatalmas űrt hagytál.
Szüleid fájdalma leírhatatlan,
egyetlen gyermeküket látják most holtan.
Papa ès Mama fájó szívvel zokog,
nem vigyázzák álmod,már csak az angyalok.
Ákos ès Domonkos,kis unokatestvèrek,
hová tűntèl el,hol is keresnènek?
Tőlünk sem búcsúztál,a könnyektől nem látunk,
hiányzol nagyon,nincs már keresztlányunk.
Mègis èn úgy hiszem,jobb Neked odafent,
megteheted azt,amit sohasem idelent.
Sètálhatsz ès futhatsz gyönyörű helyeken,
önfeledten játszhatsz,beszèlhetsz szertelen.
Barátaid lesznek,hisz eddig nem voltak,
dèdmamáèk várnak,kik már règ távoztak.
Viszlát,èdes angyal,Mi mèg találkozunk,
odaát,vagy itt lent,egyszer feltámadunk!
Nyugodj bèkèben,kicsi lány!
