A József Juhász felhasználó összes verse >>>
Álarc.
Álarc.
Nyíló virágok tavasszal,
múló bánatok a faggyal.
Vakítón sárgálló nárcisz,
vadító évszakán átvisz.
Álomként csábító kékség,
szép, ehhez nem férhet kétség.
Fontos, hogy mit lát a világ,
édesen gyönyörű virág.
Csendesen lopódzó félelem,
hisz nála ez csak lételem.
Mert jaj neked, ez csak látszat,
mi mögötte van gyalázat.
Egy rémálom álarc nélkül,
mert mindenki rájön végül.
Néma, meztelen igazság,
hideg és szertelen gazság.
Mitől retteg, még mi lehet?
Könnyű, csupán egy felelet.
Amit érez, nem szerelem,
arcul csapás, válaszold nem!
VBB
https://youtu.be/2uWRLMoxdGU
