A József Juhász felhasználó összes verse >>>
Százezer nyár.
Százezer nyár.
A forróság perzselő,
vibrál a levegő.
Mint reszketö délibáb,
emlékek törnek rád.
Már régóta keresed,
bár nem mindig teheted.
Miért vagy éppen itt?
Nem mondja meg a hit.
Egy kép az őskorból,
pattintott kőkorból.
A törzs indul vadászni,
s előttük kell járni.
Válasz itt nem talál,
az úton a halál jár.
Elmúlt tizenhat nyár,
s egy kardfogú tigris vár!
Mily nagy király Xerxész!
Hidd,perzsa tengerész!
Vársz Thermopülánál,
választ míg találnál.
Hited megcsal téged,
karddal felel néked.
Egy spártai görög,
s léted most sem örök.
Előtted lebeg még,
számtalan sok emlék.
S bár legbelül félsz,
de mindig visszatérsz.
Százezer nyáron át,
vártad a csodát.
Kerested,kutattad,
a választ akartad.
Most végre meglelted,
már nem félted a lelked.
Érted az óhaját,
védd,őrizd meg Gaiát!
VBB
