A József Juhász felhasználó összes verse >>>
Március elején.
Március elejèn.
Vège van a hideg tèlnek,
S vele a rideg sötėtnek.
Immár nem a varjak zenèlnek,
Ideèrtek a tavaszi vendègek.
Az ablakokon jègvirág sem nyílik,
A kertekben hòviràg viràgzik.
A rèteken mèg csak a sárga látszik,
Hónap vègère zöld színben pompàzik.
A fáink sem sokàig alszanak,
Àgaikon új rügyek pattannak.
A földeken újra dolgoznak,
A metszőollòk bőszen csattognak.
Az állatok is èrzik a meleget,
Macskánk felnőtt cicát kerget.
Hagyjuk már màsnak a kicsi egereket,
Útjainkon jàtszák az orosz rulettet.
Vèget èrt már a hosszú rėmàlom,
Benèztem az biztos,most már belátom.
Amit elkövettem,nagyon sajnálom,
Sok boldogsàgot,Nektek ezt kivánom!
Tavasszal,ha minden új értelmet kapna,
Nem tehetnènk úgy,mintha meg sem történt volna?
Amit vétkezett,végre megbocsàttatna,
E sorok íròja immár megnyugodhatna.
Valaki,bárhol,bármikor.
