A József Juhász felhasználó összes verse >>>
Búcsú.
Búcsú.
Míg,mint a fjordok sziklája,
állsz a tengerben és szélben.
Te vagy sorsod királya,
és hiszel a mesékben.
Az a szikla is leomlik egyszer,
darabokban zuhan a mélybe.
Átkozod magad ezerszer,
s már nem hiszel regékben.
Ábránd volt,mit kergetsz,
mint egy gyors gepárdot.
Tudod bármit tehetsz,
Elérni nem fogod.
Magasan repültél odafenn az égben,
összetört az álmod,
sebesült madárként végzed lent a földben,
és már sosem álmodsz.
Veszíts emelt fővel!
Mekkora dőreség!
Azt nem veszítheted el,
mi az út során sohasem volt tiéd!
Szellemed becsapott,
lelked sírva fakad.
Szerencséd elhagyott,
a szíved megszakad.
De vár egy szebb élet,
hol mindenki boldog.
Csábít,hív s ígérget,
igen,elfogadod.
S mit kívánok Neked?
Tanítsd Őt fényeddel a szépre és jóra,
boldog legyen Veled,
minden áldott óra.
Legyen hosszú sikeres életed,
mint a kinyújtott rétes.
És minden gyermeked,
Oly gyönyörű,mint Te!
Most búcsúzik ez a vén bolond Tőled,
A síron túl is hű barátod.Isten véled!!
VBB
