A Kunstár Sándor felhasználó összes verse >>>
Adakozás
odaadom hát cipőmet
ujjaim már nagyra nőttek
felesleges ez a kabát
jobban fázik most egy barát
sapkám se kell ma már nékem
mosolyog rám a Nap az égen
kesztyűcskémet is kivánod
nem fáj kezem és virágot
hogyha szednék útban lenne
és nem kell nekem már a mente
mert mosolyog rám naplemente
nadrágommat levettem már
van még több is itt a leltár
ingemet ha rád adhatom
vállaidat csókolgatom
alsónadrág sem kell nekem
itt állok most én meztelen
lábamon csak zokni maradt
leveszem hát le ne tagadd
édesanyám ahogy hozta
úgy adta át hogy kimosta
szeretlek igy öltözötten
én meg megyek ahogy jöttem
Istenem Te tudom látod
öltöztettem egy barátot
nem kérek én fizetséget
köszöntlek s imádni téged
csak igy tudlak ahogy hoztál
s meztelenül megáldottál
