A Kunstár Sándor felhasználó összes verse >>>
Vágyak emlékek sóhajok
emlékeimnek asztalán
a legszebb remény vagy talán
ahogy egy sóhaj tova száll
elmentél hol vagy soha már
vissza nem tér a pillanat
illatod mégis ittmarad
agysejtjeimbe mindörökre
bezárva látlak mint ködökre
ráhulló fényes napsugár
ott vagy még s áldom vad sudár
termeted
ahogy idézőn rám veted
egy pillanatra még látni véllek
a ködgomoly fölszáll s várni téged
egy élet is kevés már tudom
bolyongok járatlan s járt uton
és hiányzol mint a vér a szivnek
mint az imádság Istenhitnek
a remény békesség háborgóknak
viszonzása egy forró csóknak
kihült testnek a testmeleg
hogy mégegyszer egyszer csak veled
én legyek ki álomba szendereg
emlékeimnek asztalán
felbukkansz egyszer még talán
