A Daku István felhasználó összes verse >>>
Dolgok
Dolgok gyötrik lelkemet...
Dolgok, mik talán az idő távlatából
Puszta másodpercek lesznek az évben,
Apró, jelentéktelen, mégis belőlük épül fel.
Akárcsak a hamu...azthiszed már alszik,
De belül még izzik s csak a szellőre vár,
Mi felélesztheti.
Bár régen volt már igazi láng arra felé,
van még remény.
Érdekes...tudod nem én választottam
A lelkemet sanyargató erőket,
Mégis részben én vagyok okozójuk.
Talán tudnék is lépni, de nem akarok...
Nincs erőm....egyszerűen csak páholyból
Nézem végig ahogyan a
Dolgok gyötrik lelkemet.
