A Kecskés Julianna felhasználó összes verse >>>
Otthon a földön
Karácsony éjjel megszülettél,
anyához hű, atyának
követe lettél.
Szent éjjel csillag hullott a földre,
igazak szívükbe zárnak
mindörökre.
Míg az emberek közt jártál,
jóra csendes szóval
tanítottál.
Hitetlennek hitet adtál,
s mindvégig lelkükbe
láttál.
Atyádhoz szállt sóhajod,
hisz követőid közt volt
árulód.
Tehetetlen kérted szavát,
oldja fel szíved
kínzó jaját.
„hittel éljél a földön, szeress,
embereket kell ez
úton vezess,
haza hozzám így érsz fiam,
házamban elférnek
mindannyian,
de csak igaz hittel élők,
Júdások közt
félve félők,
s ki hamis szívvel mormol imát,
/mire tanítja az
lányát s fiát? /
hiába remél hozzám utat,
ki a földön élve
üres marad.
Azt megbocsátva kérdezem,
földön hogyan éltél
gyermekem?
Otthon éljél szépen ember,
a földön éljél
szeretettel,
ott legyen neked búza s béke,
legyen holnapodnak
szép reménye.
Arany számodra sár legyen,
mennyországod
földön terem!
Oszd meg szépen szerzett javad,
fogytán oszd meg
önönmagad!
Akkor tudom nem hiába éltél,
s mint én fiam –
- hazaértél.-
