A Kecskés Julianna felhasználó összes verse >>>
Névtelen sír
Idegen földben
az északi félben,
őrt áll egy kopjafa,
értük a szélben.
Jelként a jövőnek.
ezer-ezer évért,
kiált ott némán,
a kiontott vérért,
(a szél e szavakat zúgja)
Oh áld meg Isten,
a magyart,
kik idegenben
nyugszanak!
De azt is áld ki
névtelen,
ki csak féltve volt
és védtelen,
Áld meg minden
hon fiát,
kiknek sírján
nincs virág!
Mind kit édes
anya szült,
ki idegenben
szenderült,
ki nem csak halt,
de dolgozott,
nem bántott és
nem rabolt,
áld meg minden
népnek ily fiát,
s áld meg, ki szülte
mind anyát!
Tán ez áldás
maghozó,
ha lesz ki hallja-mondja
hírhozó,
S nem hiába zúg,
sír a szél,
ott és itt e
földtekén.
