A Kecskés Julianna felhasználó összes verse >>>
Betemetett kutak
Megfordult világban
betemetik a kutat…
A jelen a jövőnek
így mutat utat?…
Ott áll a dózer,
szeméttel teli,
sír a kút némán,
csendben szenvedi.
Érthetetlen számára
ez hogy lehet,
hisz évekig adta
a hűsítő nedveket?
Embernek adta,
s mindennek körötte,
adta, kéretlen adta,
s hitte, mindörökre.
Mélyében tó hűse,
igaz tisztasága,
de mit ér ez ma,
ez értetlen világba?
Mit ér az igaz, ha
csak a pénz ami fénylik,
minden mi tiszta
feledve enyészik,
vagy forrását fojtva ,
csendben hal az élet…
Mint szó-kutunk, forrásunk
mert nem értették meg.
Sír a szó most, és
sír a kút…
„ember, békében élj,
kerüld a háborút,
Tudatlanság vaksága,
látszat helyett,
ne rombolj, ne lőj,
ne törj életeket,
ki, s mi hű hozzád
becsüld, szeresd,
ne dobd szemétre,
hogy engem temess!” -
Csendes a kút,
önmagának sírja már,
tort ült felette
a kéretlen halál.
