A Cory felhasználó összes verse >>>
Fuvallat
Harmadik sort törlöm már ki
mire beláttam ez így nem megy
ennek nincs értelme,
talán volt.
valamikor..
de annak már vége.
mérföldekre távol térben s időben.
semmi se változott azóta
hogy köntösbe bújtál
majd ajtót csuktál rám
és hátradőltél a kanapén.
a szakadatlan csendet valami mégis
megtörte tompán
és a vihar nem diktál tempót mikor
eszembe jutsz.
gyengéd szellő fújja tovább
a kellemes gondolatokat
majd ami bátorság eddig volt bennem
mind inába száll.
nem hallom hangod a világ végén
csak annyit amennyit mások is.
megtörtént. vagy megtörtél?
már magam sem tudom..
elfáradtam.
néha merengek magamon
ahogy maga mondja: bámul a borjú.
ülök a sötétben
s nézem az ujjaim,
ahogy összefonódik a többivel
majd egy kar nő ki belőle furán.
a fénnyel játszok ahogy a kusza vonalak
szokatlanul kirajzolják az árnyékod
tenyeremen egy pillanatra.
kizökkenek a világból egy időre,
érdekes érzés.
már lehet jártam itt.
mindig beugrik egy kép ahogy néztük együtt
az éjkék eget
hemzsegtek azok a kis fénylő csillagok
felettünk szétterülve más-más dallamot
duruzsolva,
háborúztak.
hallottam a hangod egyszer.
most meg más szelek fújják az éterben
valahol tőlem távol egy messzi messzi galaxisban..
hallhatlak még?
