Ez az első olyan könyve a versművésznek, amely csak saját verseit tartalmazza. A Magyar Versmondók Egyesülete kiadásában polcra kerülő könyv a Versmondók Könyvtárának és a Parnasszus Könyvek sorozatnak is tagja. Június 10-én, pénteken 17 órától Budapesten, a Vörösmarty téren, a Líra standjánál dedikálta kötetét a szerző.
Szerkesztője Turczi István Prima Primissima díjas költő, terjesztője a Líra könyvesbolt hálózat. A kötetet több művész és közéleti szereplő ajánlja, mások mellett Molnár Ferenc Caramel, Erős Antónia, Nagy-Kálózy Eszter és Zalán Tibor. A könyv borítóját és a versciklusokat Selyebi Dániel képzőművész illusztrálta, a borító Csahóczi Ferenc munkája.
A könyv 160 oldalon 82 verset tartalmaz, és három ciklust fog össze: a „Magába roskad az óceán” a természet és az emberi természet kapcsolatát keresi, „A dolgok változnak” ciklusa a világ folyamatait és az emberiség fejlődését, útkeresését, míg a „Kételyeim” című ciklus az egyén és a társadalom viszonyát írja le. Mindhárom ciklus alatt érezhető a szerelem, a lelki mélység, a természettel való szimbiózis és a világgal való folytonos meghasonulás, amik átívelik a verseket.
„Egy jól irányzott ütés az élet.
Rögök verte nyomok rajtad az évek.
Csak ami nincs, az hiányozhat.
Csak ami van, az öl meg.
S mindazt, mit elmulasztottál,
Csak összegyűjtöd és elégeted.”
– írja Így mennek az évek című versében Lutter Imre.
Turczi István a modern ember vívódását érzékeli a versekből. Az Írószövetség Költői Szakosztályának elnöke szerint „A Lételem könnyen megszerethető könyv: minden sorában érződik a szerző szenvedélyes személyes jelenléte, az örökkévalóság színe előtt megállított pillanat szépségét és szomorúságát latra tevő, modern ember vívódása és kételyek szaggatta, belső hite.”
„Szűk szavu emberek állnak
S itt a tömeg hőzöng maga nyers erejével
Vágy zakatol dideregvén
Úgy keresik tán önmaguk elszigetelve
Felkel a nap, zene árad
Nincs odakünn se világ, se barát, ellenség
Álmosan ints a vonatnak
Dombokon át lám, hogy tova tűnik az emlék
Elszalad innen a táj és
Gyorsan elillan az életvágy, ha feladnád
Nem feleded, noha fáj és
Gyógykezelés se segít, csak fájdalom adná
Azt az erőt, ami képes
Még hitet adni a lélek szűk folyosóján
Eltemetem vele rögvest
Emberi elme sötétlő ördögi mocskát”
– ahogy az a Fáradt fohász című nagyívű költeményében szerepel. „Szívből ajánlom minden költészetkedvelő figyelmébe Lutter Imre barátom Lételemét!
Egy igazán érett és szórakoztató kötet, amely bölcsességgel reflektál egyszerre nagyon fontos társadalmi ügyekre és az emberi érzésekre. Egyik katarzisból repít a másikba. Nevettem, meghatódtam, elgondolkodtam a verseket olvasva az életen, az igazán fontos dolgokon, a szerelem megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan lélekvilágán.
Kellemes utazást kívánok minden kedves olvasónak, s köszönöm, drága Imi, a barátságodat, s azt, hogy beengedtél minket a költészeteden keresztül a lelkedbe!” – írja ajánlásában Molnár Ferenc Caramel.
Lutter Imre nekem kolléga: szerkesztő, műsorvezető, televíziós szakember. Azt hittem, hogy megismertem egészen munka közben, mert őszinte, nyílt és a hivatásában alázatos. Olvasva a verseit jöttem rá, hogy igazán a költészetben mutatja meg magát pőrén. Ijesztő és egyben felemelő így látni egy embert, aki mindent kimondhat, aki nem takarhat el semmit magából, és nem is akar. A legszebb hatalom van a kezében, a költészet hatalma.“– véli Erős Antónia.
„A dolgok változnak. A vers örök – mondja egy helyütt az itt olvasható versek szerzője, ami nem csak naiv optimizmust feltételez a részéről, de tiszteletet parancsoló megátalkodottságot, mi több, rendíthetetlen elhivatottságot is. Lutter Imre a versre, a versmondásra tette fel az életét – ahogy elképzelem, több száz, több ezer vers munkál benne egyszerre és külön-külön is, egyfajta állandóságban. Ebben a rendezett zűrzavarban kell megtalálnia a maga hangját és érvényes megszólalási formáit, amikor költőként jeleníti meg magát. Elsődleges dolga tehát az ezekkel szembeni ellenállás, pontosabban, az elkülönülés a rendkívül sok ismerős hangfekvéstől, már benne zsongó lehetőségtől. Számtalan és sokféle „hangszeren” játszik ennek megfelelően, sokféleképpen. A koantól a lírai szabadversig terjed a formai tájékozódása, hol daktilusoktól lüktetnek a sorok, hol tárgyias kopogásukkal tüntetnek, hol rímes-ritmikus szerkezetekben találja föl magát az aktuális üzenet, hol prózával érintkező szólamokban, máskor limerickkel kacérkodik hang és versbeszélő…
A kötet címe mindenképpen kulcs ehhez a tágas világhoz, főleg ha nem csak elsődleges jelentése és közvetlen konnotációi felől közelítünk hozzá, hanem átengedjük magunkon a lehetséges nyelvi áthallásokat is. Számomra akkor a legérdekesebb ez a költészet, amikor nem bölcs és határozott a versbeszélő, hanem tétova, olykor elveszett, amikor nem a megmondó pozícióját (páncélját) vállalja-választja (ölti magára), hanem állítva kérdez (önmagától) és finom iróniával leplezi (le) részvét(el)ét és gyámoltalanságát, indulatát vagy kiszolgálatottságát abban a létben, amelyben ő is csak elem. Abban az elemben, amelynek a léte szavakon keresztül kapja meg jelentését – és jelenlétéhez a létezhetőséget.
(Csak még annyit: az se kizárt, hogy a dolog örök, és a versek változnak – de ez már az elkövetkező kötet kérdőjele lehet.)” – így látja Zalán Tibor költő.
„száz szines emlék
terheli elménk
bennük a régmúlt
gyorsan elég
azt, ami lettem
földig eresztem
fent figyel isten
lent te meg én
elfut az élet
halni se félek
elfogy erőm most
légy az enyém
légy te a vágyam
ritmus a dalban
vágydiadalban
kósza remény”
– részlet a Légy az enyém című versből.
Lutter Imre így ír bevezetőjében: „Sok költő versén keresztül találkozhattunk már, ha engem hallgattál. Most a saját szavaim osztom meg veled, ha kíváncsi vagy rá. Mert ugyanabban a világban élünk: vannak közös dolgaink, vágyak, érzések, gondok és kiút, ha kell. Vedd elő a kötetet, olvasd, mondd, idézd, küldd, üzenj vele, s rájössz, hogy a vers menedék, amikor elbújnál a világ zaja elől, és helyetted beszél, ha nem mersz szólni, vagy elakad a szavad. A dolgok változnak, de az érzések ugyanazok. Az elmúlásban is Te vagy az állandó, s a vers örök. A vers: lételem.”
A kötetben helyet kapott a középső ciklus címadó idézetének ismert költeménye, A vers örök című mű, amelyet sokan tévesen József Attilának tulajdonítanak. Ebből a versből származik a Magyar Versmondók Egyesületének elhíresült mottója is: „A dolgok változnak. A vers örök.”
A kötetet Pálos Anna és Székelyhidi Zsolt gondozták, és a megjelenést a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A társkiadó szerepét a Tipp Cult Kft. vállalta. A könyv júniustól az ország minden pontján kapható lesz, elsősorban a Líra könyvesbolt hálózatában és partnereinél, de online is megrendelhető a www.vers.hu oldalon és a Líra oldalán.