Laborfalvi Róza 126 éve hunyt el

Jókainé Laborfalvi Róza esetében is elmondható a közhelységig csépelt mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Az ő esetében a különbség, hogy a “nagy magyar mesemondóként” is emlegetett író férje mögött és mellett mint sikeres színésznő jelent meg.

1886. november 20-án halt meg a kiemelkedő drámai színésznő. Jókai Mór felesége a realista magyar színjátszás úttörője volt, aki beírta magát a magyar színház történetébe.

1833-ban 16 éves korában lépett először színpadra a budai Várszínházban Döbrentei Gábor biztatására. 1837-ben átszerződött a Nemzeti Színházba, ahol tragikai szerepeket játszott. Sokat dicsérték mélyzengésű hangját, szavalótehetségét, alakját és kifejező tekintetét.

1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának az előadásán találkozott a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, egy kokárdát tűzve a férfi kabátjának hajtókájára. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai (például Petőfi Sándor is) nehezen törődtek bele a kapcsolatba, különösen, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza, akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton volt.

Laborfalvi visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt, akadt olyan pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett mellette. 1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával (és Jókai beszédével) nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. (A képen: Laborfalvi Róza a Bánk bánban.)

Dicsőségének csúcspontját 1883-ban érte el, amikor művészi pályájának 50 éves jubileumán olyan ünneplésben részesítette a Nemzeti Színház, mint addig talán egyetlen korábbi színészt sem. November 30-án eljátszotta legkedvesebb öregkori szerepét, Volumniát Shakespeare Coriolanus-ában, és az előadást követően a színház egész díszbeöltözött személyzetének jelenlétében személyesen a király, I. Ferenc József, a koronás arany érdemkereszttel tűntette ki.

Laborfalvi Róza és Jókai Mór (1873)
1886 tavaszán tüdőgyulladást kapott, melyből felépült ugyan, de újabb komplikációk (szövődmények) léptek közbe és ez év november 20-án meghalt. Sokan emlékeztek meg róla, de a legszebb sorokat Jókai írta. Rengeteg ösztönzést, buzdítást kapott feleségétől, amely egy alkotó ember számára a legfontosabb segítség. “Annak, hogy olyan sokat dolgozom, az egyik oka az is, hogy szeretek otthon lenni – s hogy még egyet megvalljak, még bírálóim legelsőjét is tisztelem az én asszonyomban. Az ő ítélete nekem oraculum.” – írta Jókai.

A képen: Művelődési és Kultúrtörténeti Intézet Csúz községben, Szlovákiában – Jókai Mórt neje, Laborfalvi Róza kínálja teával – Szelekovszky Magdolna kerámiaművész alkotása, a kosztümöket pedig Juhász Katalin készítette. Nagy-Miskó Ildikó elvétele (Delta).

(forrás: wikipedia)