Költészeti Nívó-díj

Balázs Istvánt a vers már gyermekkorában megragadta, ám egy időben nem ez volt élete fő mozgatója. A sors azonban úgy rendelkezett, hogy a költészet újra megtalálta, és számos kulturális eseményen élvezheti verselését a közönség.

Balázs István miskolci születésű. Édesapját kitelepítették Rimaszombatról. Szabómesterként dolgozott, és nagyon nyitott ember volt, minden írott sajtót megvásárolt.
– Felnőttként érzem, hogy milyen sokat adott az életemhez az, hogy apám révén mindenféle írott sajtótermékkel találkoztam. Azt, ami vagyok, a környezetemnek köszönhetem. Az iskolában lázadó voltam. Voltak kisiklások az életemben, amiket jórészt magamnak köszönhetek, s meg is bűnhődtem miattuk – mondta Balázs István, aki gyermekként kezdett verseket mondani, mindenki örömére.

Mint kiemelte, volt egy időszak az életében, amikor ez a tevékenység háttérbe szorult, de a rimaszombati Petőfi Sándor-szobor avatása újra a költészet irányába terelte.
– A versmondáshoz 2004-ben kanyarodtam vissza, A walesi bárdokat kellett elmondanom egy bálban. Nagyon jól éreztem magam, és a visszajelzések alapján is jól sikerült. Aztán, amikor Petőfinek szobrot állítottak Rimaszombaton, jelentkeztem, hogy elmondanék egy Petőfi-verset. Meghallgattak, annak ellenére, hogy közműveket építettem. Végül Tompa Mihálytól szavaltam. Ebből az eseményből, az ott kötött barátságokból alakult a Gömörország Egyesület, s ennek nagyon sok hozadéka – tette hozzá.

Véleménye szerint jó érzés, amikor az ember írott szöveggel foglalkozik, amit megért, amivel azonosulni tud, amihez saját lelkét hozzá tudja adni.
– Azt gondolom, hogy az emberi gondolkodás csúcsa a költészet – tette hozzá.
Balázs István 1968-ban született Miskolcon ötödik, egyben utolsó gyerekként a családban. Iskolatársai közül hamar kitűnt humán érdeklődésével. Számtalan irodalmi versenyen szerepelt eredményesen. Munka mellett érettségizett le a Dolgozók Gimnáziumában. Dolgozni a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál kezdett, második munkahelye a Miskolci Vízművek volt, ahol az általa végzett tevékenységet kiszervezték, ezért építőipari vállalkozásba kezdett, amelyben a mai napig dolgozik. Munkája mellett, önként vállalva, a kultúra és a hagyományőrzés elkötelezett támogatója, programok kezdeményezője, alkotó elképzelések gesztora és lelkes mindenese.

Balázs István lokálpatriótaként, amatőr versmondóként példát adó lelkesedésével, emberségével, a kultúrát és a művészeteket támogató önkéntes munkájával, példaadó hagyománytiszteletével érdemelte ki Miskolc város ünnepe alkalmából a Nívódíjat.

(szerző: K.J., fotó: M.L.
forrás: minap.hu)