Jean Genet 100

Száz éve, 1910. december 19-én született Párizsban Jean Genet francia író, drámaíró, az abszurd színház egyik legismertebb képviselője. A francia irodalom talán legzűrösebb életű fenegyereke ismeretlen apa és egy Gabrielle nevű nő gyermekeként látta meg a napvilágot.

A gyámhatóság gondjaira bízott fiú már 15 évesen lopási ügyekbe keveredett, javítóintézetbe került és csavargott. 1930-ban az újoncpénz vonzásában beállt az Idegenlégióba, majd miután megszökött, bejárta csaknem egész Európát, nyomorgott, csavargott, koldult, lopott, s prostituáltként is kereste kenyerét.

1936-ban tért vissza hazájába, ahol piti tolvajból betörővé “avanzsált”, a német megszállás alatt többnyire börtönben ült. A zárkában kezdett el írni, először verseket. Első prózai művét, a Virágos Miasszonyunk című regényét a fresnes-i börtönben írta a zacskóragasztáshoz használt papírra. Sartre, aki 1944-ben került ismeretségbe Genet-vel, s később egy hatalmas monográfiát is szentelt neki Szent Genet, komédiás és mártír címmel, Genet első regényét sommásan “a maszturbáció eposzának” nevezte.

A Gyászszertartás (1947) és A rózsa csodája (1948) című regények után 1949-ben megírta csavargásainak krónikáját, prózaírói testamentumát, A tolvaj naplóját.

Műveinek legális kiadásai csupán 1947-49-ben jelentek meg. A bresti Querelle címűt művét maga Jean Cocteau illusztrálta. Ebből készült Fassbinder utolsó, nagy vihart kavart filmje is.

Műveinek fogadtatása kettős volt: kiváló írók álltak ki mellette, s magasztalták mocsokban és bűnben fogant, azt megéneklő művészetét, a közönség másik fele viszont gyanakodva és undorral tekintett a javíthatatlan börtöntöltelékre, akit antiszemitának és nácibarátnak is tekintettek.

Igazi ismertségre, egyfajta népszerűségre drámáival tett szert, különös hangulatú, nehezen értelmezhető darabjaival az abszurd színjátszás egyik úttörője lett. Első drámája egy valós gyilkossági ügy alapján készült A cselédek címmel. A mű könyv alakban Pléiade-díjat kapott, de a színpadon először csúfosan megbukott, s 1947-es előadását is felháborodás kísérte. Börtönélményeinek, s tulajdonképpen A cselédek témájának újrafeldolgozása a Szigorított börtön, amely 1949-ben került színre.

1956-ban jelent meg Az erkély című drámája. A darab színhelye egy bordély, ahol a vendégek püspöknek, tábornoknak, bírónak álcázva élhetik ki vágyaikat, a hatalom és a nemiség bűvöletében. A darabot és szerzőjét Peter Brook 1960-as párizsi rendezése indította el a világhír felé. Az 1959-es A négerek című darabban négerek játszották el a közönségnek, milyennek látják és milyenné alakították őket a fehérek. 1961-ben az algériai háború elleni tiltakozásul megírta legpolitikusabb darabját, A paravánok című drámát, amelyet előbb Nyugat-Berlinben, majd 1966-ban Párizsban is bemutattak, s az előadást, mint mindig, hatalmas botrány kísérte.

A botrányok lassan elcsitultak, Genet pedig íróként elhallgatott. Utazott a világ minden tájára, a Közel-Keletre, Japánba, az Egyesült Államokba, ahol szimpatizált a Fekete Párducok mozgalmával. A hetvenes évek végén öt kötetben kiadták összes műveit, 1983-ban megkapta a Nemzeti Irodalmi Nagydíjat. 1986. április 15-én hunyt el Párizsban, a marokkói Larache spanyol temetőjében nyugszik.