Krasznahorkai kapta az irodalmi Nobel-díjat

Krasznahorkait – Nádas Péterrel együtt – régóta az esélyesek között tartották számon. Az elismerésről külön cikkben kérdeztük a Magvető szerkesztőjét, Szegő Jánost, ezt itt olvashatják.

Látnoki erő, apokaliptikus terror

A hivatalos rövid indoklás szerint az író az elismerést a látnoki erejű, hatásos életműért kapja, „mely az apokaliptikus terror közepette erősíti meg a művészet erejét.” A Facebook-oldalon ismertetik Krasznahorkai életét és pályáját, kezdve onnan, hogy 1954-ben, a román határ közelében, Gyulán született. Mint írják, hasonlóképp távoli vidéken játszódik első, 1985-ben megjelent regénye, a Sátántangó. A mű, mely irodalmi szenzációvá vált, rögtön meghozta számára az áttörést. Erőteljes, szuggesztív módon ábrázolja egy hanyatlásnak indult telep lakóit, nem sokkal a kommunizmus bukása előtt. „A csend és a várakozás az úr, amíg csak a karizmatikus Irimiás és barátja, Petrina, akiket mindenki halottnak hitt, fel nem tűnnek a színen. A várakozó lakosok számára a remény vagy az utolsó ítélet hírnökeinek tűnnek.” Mint írják, a címben említett sátáni momentum jelen van a szereplők szolgalelkűségében, ahogy abban is, ahogy a szélhámos Irimiás rabul ejti mindannyiukat. A regényben mindenki csodára vár, erre utal a mottóként szereplő Kafka-idézet is: „akkor inkább úgy vétem el, hogy várom.”

Idézték Susan Sontagot is, aki Krasznahorkaira az apokalipszis mestereként hivatkozott. Minderre a második regény, az 1989-es Az ellenállás melankóliája elolvasását követően jutott. A jellemzés szerint a lázas horrorfantasyben a dráma még tovább fokozódik. Már az első oldaltól kezdve, a bájtalan Pflaum asszonnyal együtt, szédítő vészhelyzetben érezzük magunkat. A baljós jelek sorjáznak, mindeközben pedig kulcsfontosságú lesz a kis magyar városba érkező kísérteties cirkusz, melynek fő attrakciója egy óriási bálna teteme. Szélsőséges erőket indítanak be a történések, terjed az erőszak és vandalizmus, miközben az anarchiát meggátolni képtelen hadsereg tehetetlensége megteremti a lehetőségét egy diktatórikus puccsnak. Krasznahorkai álomszerű jelenetekkel és groteszk jellemrajzokkal mesterien ábrázolja a rend és rendetlenség brutális küzdelmét, a terror következményei elől pedig senki nem menekülhet.

Az 1999-es Háború és háborúról azt írják, az író figyelme a magyar határon túlra vetül, hogy az alázatos levéltárost, a Budapestről New Yorkba utazó Korint kövesse. Hazatérve aztán a levéltárban egy kivételesen szép, visszatérő harcosokról szóló ősi eposzra bukkan. Krasznahorkai prózáját a méltatás szerint a hosszasan kanyargó, szünet nélküli mondatfolyam jellemzi, ez mára a védjegyévé is vált.

Tíz éve megkapta a Nemzetközi Man Booker-díjat is. A József Attila-díjat 1987-ben, a Kossuth-díjat pedig 2004-ben ítélték oda neki. Az irodalmi Nobel-díjat idén decemberben, Stockholmban veszi majd át. Az előző évek díjazottjai között ott volt Han Kang, Jon Fosse, Annie Ernaux, Abdulrazak Gurnah és Louise Glück.

A Nobel-díj oldalán közzétették Krasznahorkai László bio- és bibilográfiáját, a Facebookon pedig közöltek egy rövid interjút is az íróval. A beszélgetés során Krasznahorkai felidézte, Samuel Beckett hogyan reagált a díj neki ítélésére: „micsoda katasztrófa”. A saját díja kapcsán pedig azt mondaná, ez több mint katasztrófa, nagyon büszke és boldog. A díj bejelentéséről készült videót pedig itt lehet visszanézni.

Gogol és Melville nyomában

Krasznahorkai Lászlót hasonlították már Gogolhoz és Melville-hez is, a XX. század második felének egyik legfontosabb magyar prózistája. Jellegzetes összetett mondatait, gondolatfutamait azok is elsőre felismerhetik, akik csak néhány oldalt olvastak tőle. Legfontosabb műveit Tarr Béla vitte vászonra, ezek közül a Sátántangó az egyetemes filmtörténetnek is fontos alkotása, 450 perces játékideje megköveteli a figyelmet. Az ellenállás melankóliája című regényből Werckmeister-harmóniák címmel készült film, emellett Krasznahorkai részt vett a Kárhozat, A londoni férfi és A torinói ló forgatókönyvének írásában is.

Krasznahorkai Lászlóval 2021-ben, Herscht 07769 című könyve megjelenésekor közöltünk interjút. Az írót kérdeztük falfirkáról, neonácikról, Bachról, a Sátántangó valóságáról és hamis prófétákról is. Többek között arról beszélt nekünk: „az igazság megijeszti az embereket. Álmokat, reményt, biztató szavakat, ígéreteket akarunk mi hallani – még hogy igazság!!! Megúszni akarjuk, nem beleállni…”  Beszélgettünk vele 2016-ban, az akkori Magyar Nemzet hasábjain is. Itt rákérdeztünk, mit szólna hozzá, ha Nobel-díjat kapna, továbbá rákérdeztünk az akkor az elismerésben részesült Bob Dylanre is. A szerző a rá jellemző humorral a következőt válaszolta: „A bizottság nagy bátorságára vall, hogy merték egy zenésznek adni ebben az évben a díjat. Persze Bob Dylannek mindenféle díj jogos: ő tényleg korszakalkotó művész. Remélem, a Nobel-díj után sorban kapja majd a hasonlókat az Órások Világszövetségétől kezdve a Meteorológusok Nagytanácsának ragyogó érmeiig – csak bírja el őket az a gyönge test. S hogy mit jelentene egy olyan díj, amelyből a maga nemében csak egyetlenegy van? Már az büszkeséggel tölt el, hogy azon a tízes, húszas, ki-tudja-hanyas listán fogadtak rám, amelyen egy Bob Dylan is szerepelt! Ahol egy Thomas Pynchon! Egy Ko Un! Azt hiszem, tényleg itt a végítélet, hogy ez megtörténhetett. Csak az hoz kissé zavarba, hogy mellettem még lehetett fogadni lovakra, futballra, sőt, ruletteredményekre is…”

Korábban írtunk már a Herscht 07769-ről, illetve Zsömle odavan című kötetéről. Tavaly januárban pedig feltettük azt a kérdést is: Krasznahorkai László előre látta, hogy szkíta puccs készül?

Orbán Viktor és Karácsony Gergely is gratulált

Facebook-oldalán reagált Orbán Viktor. A kormányfő azt írta: „Magyarország büszkesége, az első gyulai Nobel-díjas, Krasznahorkai László. Gratulálunk!”

Érdekes egyébként, hogy a miniszterelnök néhány napja idézte is egy beszédében az írót. Szeptember 23-án, a Békéscsaba-Lőkösháza vasúti vonalszakasz ünnepélyes átadásán hangzott el a következő: „Krasznahorkai László úr, egy író, idevalósi a szomszédos Gyulára. Van egy regénye, ami egy vonattal indul egy meg nem nevezett, de ha jól értem, akkor igencsak Békéscsabára hajazó megyeszékhelyen. Ami ott, abban a regényben elénk tárul, az Lázár miniszter úr rémálma. Soha meg nem érkező vonatok, kapkodó állomásfőnök, frusztrált utasok, lepukkant állomások, hogy úgy mondjam, a helyzet nem túl kedvező ebben a regényben. Azonban a Békéscsaba–Lőkösháza vasútszakasz felújításával ez megváltozott, a regény a múlt, ez itt meg a jövő. Itt már nincsenek eltűnő vonatok, nincsenek lepukkant állomások, és nincsenek ideges masiniszták sem. Vannak helyettük modern gyorsvonatok és szép állomások, szép, régi állomások.”

Karácsony Gergely is gratulált a Facebook-oldalán, úgy fogalmazva, hogy Krasznahorkainál tökéletes, nagyon is megérdemelt helyen van a Nobel-díj. A főpolgármester idézett is az írótól: „Meg kell mondani az embereknek az igazat, és ebben a szellemben kell építészetet, költészetet, zenét, tudományt és gondolatot létrehoznia annak, aki művész…”

A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter a következőket üzente oldalán: „Tisztelettel gratulálunk Karasznahorkai László irodalmi Nobel-díjához! A legújabb magyar Nobel-díjas legjobb regényei az elfeledett magyar vidék, a hatalom által elnyomott emberek világát mutatják be. Legnagyszerűbb regénye a Sátántangó, amelyből Tarr Béla készített kultikus filmet, megmutatja, hogy mit tett a magyar vidékkel a szocializmus. Műveiben ugyanakkor árad az elesettek iránti együttérzés és szeretet.”

Reagált továbbá a magyar politikai és kulturális élet apraja-nagyja az elismerésre. Gratulált szerzőjének a Magvető, míg Nyáry Krisztián irodalomtörténész az Aprómunka egy palotáért című kötetből idézett. Bödőcs Tibor humorista saját, Addig se iszik című könyvéből másolta ki a következőt: „Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele! Leghosszabb mondata nyolc egész hét méter és tizenhat centiméter, igazi sportsiker. Szereplői (azaz mi) a teremtés fogaskerekei között csikorgó homokszemek. Az ember tájidegen az Univerzumban, a helyzet kicsit rosszabb, mint reménytelen, de lehet ezt szépen is mondani, annyira, hogy a vályogfal adja a másikat. Szédülten, önkívületben tangózunk a sátánnal, potyog a vakolat, csöpög a csap, hideg a paprikás krumpli – de ki viszi le a szemetet?” Petőcz András író eközben azt írta, három Nobel-díjas író meghatározó az életében: Kertész Imre, Han Kang és most már Krasznahorkai. Polgár Judit sakkozó is gratulált az oldalán. Örömüket fejezték ki olyan írók is, mint Tóth Krisztina vagy Lackfi János.

Vitézy Dávid fővárosi képviselő Az ellenállás melankóliájából vett egy részletet, egyben úgy fogalmazott: „Hatalmas elismerése ez egy kiemelkedő író életművének, és ünnepnap a magyar kultúrának. Az ünneplés legjobb módja pedig az olvasás, ezért egy ma sem kevéssé releváns, és épp vasúti tematikájú idézetet ajánlok figyelmetekbe”.

Forrás: hang.hu