Connect with us

Én, József Attila – CD-n

Hírek

Én, József Attila – CD-n

Kevés olyan örömteli pillanat van egy színház életében, amikor az egyik előadásából CD készülhet – mondta Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója. Egy új, magyar zenés darabnál ez külön érték, hiszen így sokkal szélesebb körrel lehet megismertetni a művet – adta hírül a színház.hu.

Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston alkotása a Madách Színház 2009-ben kiírt musicalpályázatán tűnt fel, és bár az első három helyezett közé nem került be, a színház látott benne fantáziát és felkarolta a produkciót, amelyet idén februárban mutatták be, nagy sikerrel. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója elmondta, hogy József Attila költészete nagyon közel áll hozzá, ezért is örült annak, hogy kizárólag a költő megzenésített verseire épülő produkciót állíthattak színpadra, ami ráadásul fiatal magyar szerzők nevével fémjelzett.

A Madách színház igazgatója kiemelte, hogy az újonnan kiadott CD kulturális értéke abban is rejlik, hogy József Attila költészetét, a zenén keresztül a fiatalabb generációhoz is eljuttatja. Szirtes Tamás elárulta, hogy az Én, József Attila című musicalből készült lemezen kívül, az előadásról tv-felvétel is készült, amit a nézők karácsony táján láthatnak.

JA

A lemezen – amelyet a szerzővel, Vizy Mártonnal közösen adott ki a Madách Színház – az előadás csaknem összes dala hallható. A musicalt kettős szereposztásban játsszák, ezért Szirtes Tamás külön örül annak, hogy a CD-n, a bonusz trekkeknek köszönhetően mindkét szereposztás megszólal. A CD-n József Attilaként Posta Victor, Vágó Mártaként Muri Enikő, Kozmutza Flóraként Polyák Lilla, Illyés Gyulaként Nagy Balázs hallható. A lemez három bónusz trekjén azonban a Kopogtatás nélkül című dalt Balla Eszter, a Ha nem szorítsz-t Krassy Renáta, a Talán eltűnök hirtelen című versre írt dalt pedig Nagy Sándor énekli.

ja5

Vízy Márton, a darab egyik szerzője kihangsúlyozta, hogy a CD összeállítása igen komplex munka volt, amelyben közel 70 ember vett részt. A CD hanganyagát Kocsák Tibor vezetésével a Madách Színház stúdiójában vették fel, a CD borító pedig tartalmazza mind a 23 József Attila verset, amely a lemezen hallható. Vizy Márton szerint az is hatalmas sikerként könyvelhető el, hogy az Én, József Attila című musicalből készült hanganyag hamarosan az iTunes-on is letölthető.

JA3

Az Én, József Attial (Attila szerelmei), a költő verseire írt, életének sorsdöntő epizódjait musical formájában bemutató mű zenéjét Vizy Márton, szövegét Tóth Dávid Ágoston írta, az előadást Szirtes Tamás és Szente Vajk rendezte. A Madách Színház produkciója, József Attila sorsdöntő fordulatait eleveníti fel a színpadon. Felidézi a költő életének első és utolsó szerelmét – Vágó Mártával és Kozmutza Flórával, és barátság Illyés Gyulával.

A CD megvásárolható lesz szinte minden lemezboltban, illetve a színház pénztárában is az előadások után és a szünetben is.

Az előadás kapcsán a kritikusok véleménye megoszlik. Többen már a pályzat kapcsán politikai instrukciókról írtak, hiszen az első három helyezett közé be sem került darab valahogy mégis kiérdemelte, hogy előadás szülessen belőle a Madách Színházban, ám ezt szakmailag semmi nem indokolta.

Tarján Tamás kritikája magáról a produkcióról született, itt közöljük a színház.net által közölt írást.

KÉPZELT RIPORT

Tarján Tamás az Én, József Attila előadásáról – KRITIKA
A rendezés, a szcenika jóval sikerültebb a darabnál…

A róla szóló zenés darab, az őt portretizáló kérdezz-felelek szerzője tekintélyes részben maga József Attila. Nemcsak – megzenésített vagy elszavalt – verseire, versrészleteire íródott a musical, hanem önéletrajza, levele, egyéb szövegei, további az ő szavai nyomán és okán papírra vetett emlékezések szemelvényei hallhatók elsősorban, lazánál is lazább láncba fűzve, a múzsák túltengő narrációjába ágyazva. Az első rész a Vágó Márta-, a második a Kozmutza Flóra-szerelemre épül. A két szerelemkudarc (1928, 1937) is indokolhatja, hogy a balatonszárszói, pályaudvari öngyilkosság álomszerű, izzósötét víziója keretezi Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston a Madách Színházban, kettős premierrel színre vitt művét.
Az énekké, dallá lényegített versek igencsak egyvelegszerűen csigázódnak egymásba, önálló zenei karaktert, zenedramaturgiai összefüggést – a hangosság hevén és az olvadékony dallamosságon kívül – nem mutatnak. A strófák didaktikus kiszemelése nem kifogásolható, amint az sem, hogy természetesen nem csupán a Mártához és Flórához írott alkotásoknak jutott hely. Nem filológusok számára készült az Én, József Attila. Nem zavaró, ha időnként egy-egy idézet kissé elváltozik, s nem kötelező felütni a kritikai kiadást: énekelhetik a Munkások zárását „a munkásság majd a sötét gyárra szegzi / az Ember vörös csillagát” befejezéssel, a hiteles „öntött csillagát” helyett.

Viszont nem a történeti, irodalomtörténeti, biográfiai hitel, hanem komplex megformálás kérdése, hogy a címszereplő végig felpörgetetten, lázban égve, kigyúlt szemekkel, extázisban és folyamatos összeomlásban létezett a színpadon. Posta Victor így tett a február 11-i, második premieren. Az iránytalanul és aránytalanul héroszi felnövesztettség nem illett rá, s bár a lehetőségekhez képest szépen, a végtelenbe vagy a jövőbe fúrt pillantással tolmácsolta a rímes és rímtelen sorokat, a meg nem írt, zavaros szerep alatt kellett keresgélnie azt az emberi régiót, amelyben legalább a musical-valóság dimenziót kitöltheti a figura. Muri Enikő (Márta) és Krassy Renáta (Flóra) csakis csitítóan hathatott túlfűtött kedvesére. Előbbi szögletesebb, kislányosabb játékkal, utóbbi már-már az asszonyos érettség eszközeivel, mindkettő megfelelő hanganyaggal kereste a nem könnyen adódó szituációkat, belépéseket – Muri Enikőnek jutott belőlük több -, hogy egyáltalán vers-énekbe kezdhessen.

Jelenet az előadásból / Schiller Kata felvétele

A háttérben – az első részben – Dobos Judit és Pusztaszeri Kornél jó prózai minőséggel hozta a Vágó szülőket. Akik nagyon szeretik Attilkát: az anya kissé korlátolt vehemensséggel, az apa józan segítőkészséggel. Az új musical azonban József Attila kielégítetlen (s így közvetve-közvetlenül korai halálát okozó) szeretetéhségére koncentrálna. De ki nem szereti a költőt ebben Tóth Dávid Ágoston kompilálta vékony mesében? Az író nem merészkedik odáig, hogy ha más nem, talán az irodalmi és szerelmi vetélytárs (egy időben, úgymond, a legjobb barát), Illyés Gyula nem szereti (Barát Attila [nomen est omen] merő lágyság, megengedés, alárendelődés Illyésként). Nem valószínű, hogy a fiatal librettistát Gosztonyi János 1961-es, Tiszta szívvel című József Attila-drámájának sokáig gyűrűző „Illyés-botránya” fékezte volna hat évtized távolából.

A következetlenség, erőtlenség a színpadra alkalmazó Szirtes Tamás és Szente Vajk munkája ellenére is fennmaradt. Például a háromszorozott finálé egyik részében Vágó Márta azt állítja: akkor észre sem vették József Attila most csodálatosnak érzett költeményeit (az emlékiratra 1943-ban került pont; 1975-ben látott napvilágot). Mi, nézők azonban tapasztalhattuk, hallhattuk: mindkét múzsa már akkor a zsenit látta a költőben, aki magát is a legnagyobbnak mondta; ezt Illyés megerősítette, és a literátus, szerkesztőségi környezetben szinte senki nem vitatta.
Mivel József Attila versei közül sokat (és sokat sokszor) megzenésítettek, Vizy Mártonnak nem lehetett könnyű versenyre kelnie az előzményekkel. Ritmust, érzelmet bőven vitt kottáiba, de sem az egyes verseket nem tudta szuverén módon átcsalogatni a muzsika tartományába, sem kontúros „zenei arc” nem sejlett fel József Atilla „én”-je mögött. Hiába kattogott a Nagyon fáj néhány tragikus szakasza, ha alatta a zene mindössze sok decibellel enyelgett. A szívritmus-dübögés zenei indítása, zárása nem eredeti, sok futam véletlenszerű. Erős Csaba karmester megtette a magáét azzal, hogy sehol sem engedett a tempóból.

A rendezés, a szcenika jóval sikerültebb a darabnál. Szirtes Tamás az alapvetően kamarajellegű, két epizódos szerelmi drámát nagyszínpadi látványossággá szélesítette. Szlávik István minden irányban a térbe nyitott pályaudvari csarnokdíszlete engedékenyen – és jelentésesen – fogadja be a szcénákat, gördülő takarásainak pillái a gyakorta szükséges filmszerű, plános szűkítéseket is lehetővé teszik. Rományi Nóra a proletárokat is szalonképesre öltöztette, más jelmezei a József Attila-ikonográfiából, fényképekről jótékonyan ismerősek. Vízvárdi András néha fölösleges animációi sorából emlékezetes a kobaltkék-rozsdabarna fájdalomörvénylés.
Szirtes érdeme, hogy rendezése tud (és hírt ad) az ezerkilencszázharmincas évek színvonalas szavalókórusos, szavalóművészeti hagyományáról, Tihanyi Ákos koreográfiája pedig ugyanazon időszak mozdulatművészeti tradícióiról. A bombasztikus és illusztratív jelleg mégsem kerüli el mindig az előadást, és későbbi idők nem a legjobb irodalmi színpadi leágazásai is el-elnyúlnak idáig (mi a csudának kell a többszörös befejezést követően még József Attila egyik fényképét is a háttérfalra vetíteni?). Igazán sikerült jelenet az egyik híres költemény, a Születésnapomra eléneklése. Először csak egy noteszből kitépett cetli, majd kéziratlap, sokszorosítvány, újságközlés, emlékkönyvi bejegyzés, nyomtatott könyvek tucatjainak éke: még a díszlet-mennyezet egén is papírlapok szállnak. Az áriából duett lesz, majd kórus. A vers ered, osztályharcos lesz, vagy száll és szól, együtt a versszeretőknek, és mindenkihez külön-külön, beteríti a mindenséget – s amikor túlnőne önmagán, kifáradna a jelkép, Szirtes elegáns mozdulattal visszaviszi a szimbólumsort a kezdetéhez: megint csupán a cetlit szorongatja kezében a költő. Kevésbé megoldott az aktualizálás egy-két törekvése, a közönséghez fordulás (a Thomas Mann üdvözlésével: „meddig lesz hely, hol fölolvashatol?”, „fehérek közt egy európait”… Nem szerves kapcsolódás – ebben a műben -, hogy József Attila 1937. december 3-án bekövetkezett öngyilkossága a közelgő világháború viharának kámzsás rémlátomását is maga fölé vonja egy fojtogató táncképpel).

Az Én, József Attila akkor kelthetett volna feltűnést, amikor a valóban hazai fejlesztésű és végre átütően sikeres musical-műfaj nálunk gyökeret vert. Valamikor az 1973-as Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról után és az 1983-as rockopera, az István, a király előtt. Ugyan sem a zenei eredetiség, sem a szövegkönyv terén nem közelíti meg e kettőt és legjobb társaikat, de az általában kívánatos közös tudat, nyelvi egymásra találás, magyar téma, nemzeti vonatkozás nem hiányzik belőle, s képes beforrni az átlagosan elfogadható-megnyerő populáris zenei köznyelvbe. Az egykori Lenin körúton másképp hathatott volna a cím verskörnyezete is, mint a mai Erzsébet körúton. A szerzők, színrevivők a Bevezető játékos sorait elhagyták, hogy a „hejh burzsoá! hejh proletár! – / Én, József Attila, itt vagyok!” csattanójával rohamozzanak, némi meglepetésünkre forszírozva az osztályharcos tartalmat és 2012-es reminiszcenciát.
A Madách Színház önerős vállalkozását, a műhelyében kiformálódott musicalt nem kevés kifogás érheti. Műsorra tűzése számos gyengéje ellenére mégis hasznos: József Attila nemzetére iskolás fokon is ráfér a zenés szabálytalan irodalomóra.

Vizy Márton-Tóth Dávid Ágoston: Én, József Attila (Attila szerelmei)
Színpadra alkalmazta: Szirtes Tamás és Szente Vajk. Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Rományi Nóra. Koreográfus: Tihanyi Ákos. Zenei vezető: Kocsák Tibor. Karmester: Erős Csaba/Kocsák Tibor. Animáció: Vízvárdi András. Hangszerelés: Szakos Krisztián. Koreográfusasszisztens: Lippai Krisztina. Korrepetitor: Axmann Péter, Erős Csaba. A rendező munkatársa: Fellegi Réka, Kutschera Éva. Társrendező: Szente Vajk. Rendező: Szirtes Tamás.
Szereplők: Nagy Sándor/Posta Victor, Balla Eszter/Muri Enikő, Krassy Renáta/Polyák Lilla, Barát Attila/Nagy Balázs, Pusztaszeri Kornél, Dobos Judit, Laklóth Aladár, Sándor Dávid, Barabás Kiss Zoltán, Imre Sebastian, Bereczky G. Zoltán, Németh Gábor, Kiss Ernő Zsolt, Wégner Judit, Csorba Márk/Gerő Botond. Közreműködik a Madách Színház tánckara és énekkara.

(Madách Színház, 2012. február 10., 11.)

Continue Reading
You may also like...

További Hírek

  • Hírek

    Izgalmas Caramel-dalokkal jön a MESTERKÓD

    By

    Tíz vadonatúj slágerrel mutatkozik be Molnár Ferenc Caramel a Mesterkód című romantikus musicalben december 3-án, szombaton este a Budapest Arénában. A produkció teljes zenei anyaga elérhetővé vált ma Caramel YouTube csatornáján.

  • Hírek

    Bertók László Költészeti Díj

    By

    Második alkalommal ítélte oda a kuratórium a Bertók Lászlóról elnevezett költészeti díjat, ezúttal Tóth Krisztina József Attila-díjas költő, író, műfordító eddigi életpályáját elismerve. Tóth Krisztina költőként az elmúlt három évtized magyar irodalmának élvonalába tartozik, nyolc...

  • Hírek

    Átadták a 2022. évi Radnóti-díjakat

    By

    Bakos-Kiss Gábor Jászai Mari-díjas színművész, a Győri Nemzeti Színház igazgatója és Tóth Benedek Ernő Bujtor István-díjas versmondó kapta idén a Radnóti-díjat, amit a Magyar Versmondók Egyesülete a XVII. Radnóti Biennálén, ünnepélyes keretek...

  • Hírek

    Újra színpadon az ország legjobb versmondói

    By

    A pandémia miatti kényszerpihenő után, négy éves kihagyással, november első hétvégéjén a Győri Nemzeti Színházban rendezi meg a Magyar Versmondók Egyesülete a Radnóti Biennálét, azon belül a XXVII. Radnóti Miklós Vers- És...

  • Hírek

    Átadták a Szépírók Társasága idei díjait

    By

    2022. október 29-én, szombaton este adták át a Szépírók Társasága idei díjait. Szépirodalom kategóriában Ladik Katalin, értekező próza kategóriában Havasréti József kapta a Szépíró-díjat, a Junior Szépíró-díjat Láng Orsolya nyerte el, irodalomszervezői...

To Top