Berry életművének középpontjában a vidéki közösségek, a helyi gazdálkodás, az ember és a termőföld kapcsolata, valamint a természeti és kulturális értékek megőrzése állt. Munkái világszerte hatottak azokra, akik az ökológiai és társadalmi válságokra a lokalitásból, a hagyományból és a közösségi felelősségből kiinduló válaszokat kerestek.
Írásaiban és közéleti szerepvállalásában egyaránt következetesen bírálta az iparosított mezőgazdaságot, a fogyasztói társadalmat, a tömegkultúrát és a technológiai fejlődésbe vetett feltétlen hitet. Foglalkozott a termőföld kimerülésével, az ipari gazdálkodás emberre és környezetre gyakorolt hatásaival, valamint test és lélek modern kori szétválasztásának következményeivel. Gondolkodásában hangsúlyos szerepet kapott a férfi és a nő hagyományos, egymást kiegészítő hivatása is.

Saját megfogalmazása szerint esszéiben arra keresett választ, mit állíthat szembe az ember „a jó dolgok ember általi elpusztításának” félelmetes tényével. Olyan, szabadságra törekvő alkotóként határozta meg magát, aki igyekszik távolságot tartani mindattól, ami hivatalos, kommersz vagy divatos.
Wendell Berry első magyar fordítója és gondolatainak egyik legkorábbi hazai közvetítője Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle korábbi főszerkesztője, a folyóirat szerkesztőbizottságának jelenlegi elnöke volt. Berry egyik legaktívabb mai követőjének, Norman Wirzba ökológiai kérdésekkel foglalkozó teológusnak az Ökológia és teremtésvédelem című különszámban jelent meg először írása magyar nyelven.
Wendell Berry 92 éves volt.