Elbúcsúztunk Wahl Lászlótól

Végső búcsút vettünk Wahl Lászlótól. 2013. január 7-én 13:00 órától a Kerepesi temetőben, katonai tiszteletadás mellett kísértük utolsó útjára a mindig tekintélyes, ám annál melegebb szívű versmondót, akiben a család és a költészet tartotta a lelket.

A december 10-én, hosszan tartó súlyos betegsége után elhunyt Wahl László Latinovits- és Radnóti-díjas versmondót Budapesten búcsúztatta családja, katonatársai, kollégái, barátai, és a Magyar Versmondók Egyesületének vezetői a Kerepesi temetőben.  Wahl László a Versmondók Egyesületének oszlopos tagja, korábban elnökségi tagja volt, aktívan részt vett az Első Magyar Versszínház munkájában is.

Wahl László a kezdetektől tagja volt a Magyar Versmondók Egyesületének. Katonás kiállása, kiváló orgánuma, ösztönös versmondása révén a vers- és prózamondó versenyek sokaságát nyerte meg. Számos alkalommal tartott önálló előadóestet. Az Első Magyar Versszínház megalakulását követően Radnóti Miklós születésének százéves évfordulója alkalmából szerkesztett “Az én Radnótim” című előadás egyik főszereplője volt. Az egyesület tevékenységét nyolc éven át elnökségi tagként segítette, Hosszú ideje betegeskedett, de minden nehézség ellenére részt vett a “Versmondók 20” jubileumi gálaesten 2012 áprilisában. Ott találkoztunk vele utoljára.

Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
méltatja az alábbi nekrológban:

Aki átvitte a Szerelmet a túlsó partra
Wahl Lászlóra emlékezve

Nagy veszteség érte a hazai versmondó mozgalmat. Színes és sokat tudó versmondó távozott közülünk, aki korrekt, következetesen precíz és pontosan értelmezett versmondásával kápráztatta el hallgatóit, mindig, amikor versmondó versenyeken vagy önálló estjein bemutatkozott közönségének.

Nem vetélytársként, hanem mindig igazi barátként volt jelen, aki mély bölcsességével és szakmai alázattal kezelte versmondó társait és azt a közösséget, amelyhez csatlakozott. A Magyar Versmondók Egyesületének szinte a kezdetek óta tagja volt és tíz éven keresztül elnökségben is szolgálta a magyar versmondást. Az Egyesület elnökségében a titkári teendőket látta el nagy ­precizitással és lelkiismeretes gondossággal.

Az Első Magyar Versszínház megalakulását követően Radnóti Miklós születésének százéves évfordulója alkalmából szerkesztett „Az én Radnótim” című előadás egyik főszereplője volt.

A legrangosabb egyesületi szakmai elismerést is megkapta: a Magyar Versmondók Egyesülete által alapított „Ki viszi át a Szeremet” díjat!

Kiváló szakmai teljesítményét is számtalan első helyek egyike, vagy az első hely is bizonyítja.

Elnyerte a legrangosabb szakmai-díj a Radnóti-díjat mellett a Kárpát- medencei „Anyám fekete rózsa”- díjat és megkapta a „színészkirályról elnevezett Latinovits-díjakat is.

A Radnóti-díj átvételét követően a Versmondó folyóiratban így vall önmagáról:

„Első helyezett – Radnóti-díjban részesült… hallottam a nevem, felálltam és kimentem, fejet hajtva megköszöntem  a szűnni nem akaró tapsot a hálás ünneplő közönségnek. ….Büszkén írom le, hogy 42 esztendeje mondok verset, negyvenkét éve velem van az irodalom és nem hagyott el egy percre sem. Velem voltak a versek, amikor megoldhatatlan nehézségeim támadtak az életben, verset mondtam, ha öröm, vagy bánat ért… Tisztelet a versnek és tisztelet a hallgatóságnak, a versmondó társaknak.”

Szűcsné Baráth Zsófia így búcsúzik a facebook-on:

“Lacikám,

nem hittem, hogy utoljára találkozunk 2013.január 7-én, végső földi randevún.
Életem, és a versmondók nagy táborának igazi “nagy Örege” voltál, az igaz barát, a nagyszerű versmondó.
Sok közös emlék, hosszas beszélgetések, az élet nagy dolgainak megvitatása, bölcs tanácsaid mindig velünk maradnak.
Olyan példát adtál “vitézségről, emberségről”, amire mindig büszkék lehetünk!

Tudom, hogy “meglelted hazádat”, hiszen, mint mindannyian, Te is csak “átutazóban” voltál a földön.

Remélem, olvasod fentről, és tudod, hogy nagyon szerettünk!

egy igaz Barát(h)”

Saját írásával, Radnóti-díjának átvétele alkalmával írt érzéseivel,
és egy videóval búcsúzunk tőle. Nyugodjon békében!

Baka István: Én itt vagyok – előadja: Wahl László