Események
Budapesti Versmondó Klub
2004 novemberében elindult, kis szünet után 2009-ben folytatódik a Budapesti Versmondó Klub. Kötetlen, bárki részt vehet rajta, aki szeretne komolyabban foglalkozni a versmondással, a színházzal.
Helyszín: Budapesti Művelődési Központ
1119 Budapest, Etele út 55. – II. emelet
Következő időpont: 2017. február 11-én, szombaton 10:00 órakor!
2004 novemberében elindult, kis szünet után 2009-ben folytatódik a Budapesti Versmondó Klub. Hogy miért klub? Vagy miért műhely? Klub azért, mert kötetlen, mert bárki részt vehet rajta, aki szeretne komolyabban foglalkozni a versmondással, a színházzal. Komolyabban, és ezért műhely, mert komoly műhelymunkára számíthatsz, amely mellőz mindenfajta lustaságot, komolytalan hozzáállást, lelki ömlengést. Ez a műhely a szakmáról szól. Bárki jöhet, aki úgy érzi, hogy köze van a versmondáshoz és a színházhoz. Ez nem egyéjszakás kapcsolat, hanem egy hosszú szerelem kiteljesedése.
Fenntartó: Magyar Versmondók Egyesülete, Első Magyar Versszínház
Rendszeresség: havonta
A további időpontokról a Versmondó Fórum azonos nevű topikjában adunk tájékoztatást, vagy bővebb információ kérhető az alábbi elérhetőségeken:
06 20 512 8544
Wiegmann Alfréd
Jelentkezni a Versmondó Fórum lehet, bővebb információ is ott kérhető!
A szakmai háttérről:
A versmondók szakmai képzése a versmondó mozgalom egyik problematikus pontja még ma is, mivel kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik valóban megfelelő segítséget tudnak nyújtani a tehetségeknek. Vagy azért, mert önjelöltekről van szó, vagy egyszerűen szakmailag kikezdhetetlenek, de tudásukat – pedagógiai képesség hiányában – képtelenek átadni. A legkiválóbb versmondóknak lehetőségük van olyan szakképesítést szerezniük, amellyel vers- és prózamondó előadóművészeti tevékenységet folytathatnak, illetve a követelményrendszer teljesítése esetén a résztvevők olyan ismeretekre tesznek szert, amelynek birtokában képessé válnak a versmondás tanítására, versrendezésre, valamint a hasonló jellegű szakképesítéshez kötött munkakör betöltésére. Azonban évközben szinte lehetetlen az intenzív képzés (tanulás), a mindennapos előadóművész-képzés, kivéve, ha az élettéren belül, egy kisvárosi közösségben, a szomszédban működik a társaság.
Jelenleg a versmondók felkészítésének egyetlen folyamatosnak tekinthető alkalma és formája a versmondó műhelyek lehetősége. Nem beszélve arról a ma már kimondhatatlanul fontos és ritka lehetőségről, hogy a diákok maguk vállalják föl egymást és magukat, tehát a drámaműhelyt. Így a műhely kínálta intenzív gyakorlási és tanulási lehetőségek sok tekintetben segítik a versmondók felkészülését a képzési jegyzékben szereplő vers- és prózamondó előadóművészeti képesítés megszerzésében, és ezen kívül is hatással vannak későbbi teljesítményükre.
A többéves tapasztalatok alapján állítható, hogy már rövidtávon komoly eredmények mutatkoznak mind a versmondó fiatalok szakmai tevékenysége, mind a hallgatók életfelfogása, életvitele terén: a vers önálló egyéniséget ad, irányt szab jellemfejlődésüknek, és biztonságérzetet nyújt. Úgy a versmondó versenyeken történő szerepléseknél, mint a magánéletben. Ezt mutatja az is, hogy versmondóink nem minden esetben foglalkoztak korábban a versmondással, de olyan közösséget hoztak létre, amelynek tagjaival a mindennapi életben is folyamatosan tartják a kapcsolatot. Állandó csoporttagjaink egymás bizalmát példaértékűen élvező, kiemelkedő társadalmi munkásságú fiatalokká válnak. Ma ez nagyon ritka.
Önnön választott szakmai alap:
azonos módszerek a fiatalok személyiségfejlesztésére
és a versmondás szakmai alapjainak elsajátítására
A foglalkozásokon a játékos légzés- és beszédtechnikai gyakorlatokon túl bizalomjátékok, helyzetgyakorlatok és mindenféle szituációs feladat segít a versmondóknak a színpadi mesterség elsajátításában. Alapvetően azt próbáljuk megértetni a versmondókkal, hogy a két művészeti ág, a színjátszás és a versmondás váza egy és ugyanaz: a természetesség, az őszinteség. Ha van mondanivalójuk és hozzá tudnak kapcsolni élethelyzeteket, megélt szituációkat és érzéseket, mindegy, konkrétan mi a megélt helyzet, ha az előadandó témát és érzést azáltal interpretálni tudja. Azonban mindenféleképpen birtokában kell lenni az előadónak valamilyen szintű élettapasztalatnak, megélt élményeknek, hogy építkezni tudjon. A fent említett módszerek lényege, hogy a színész vagy előadóművész szabad kezet kap, és elsőként a kötött szöveg mellőzésével, de annak tudatában helyzetgyakorlatba kezd. Így érzései, indulatai könnyen megmaradnak a szituáció értelmezése, tudatosítása utáni újrajátszás közben, s azt már „csak” finomítani, majd rögzíteni kell. Mozgásának koncentráltságát is hasonlóképpen lehet koordinálni, instruálni. Ami nem mellőzhető, az az, hogy a vers művészi megfogalmazás és művészi beszéd, sajátos stílusjegyekkel. Kevesen tudják hová helyezni a versmondást, ha ezekkel a kritériumokkal nincsenek tisztában.
Aki segítségükre van a foglalkozásokon, egy komoly szakember:
Wiegmann Alfréd színházi és televíziós rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője.
Vendégelőadók:
Szennik Éva diákszínjátszó-rendező
Kiss László rendező, a Versmondó folyóirat főszerkesztője
Lutter Imre előadóművész, drámapedagógus
A különböző hangulatú versek, és a versmondás eszköztárának elsajátításával, a valódi vers-ismerettel a műhely tagjai a szakmai fogások mellett a vers társadalmi integrációját is tanulják. Ettől válhat szélesebb szakmai körben a vers, a színház a kultúra ápolásának eszközévé és a mindennapok szerves részévé.
