Ascher Tamás 70 éves

A személyes élményt, amit a színház nyújtani tud, semmi nem pótolja – Ascher Tamás 70.
Neve összeforrott a kaposvári színház fénykorával, amikor néhány rendezőtársával igazi művészszínházat hozott létre. A Katona József Színház főrendezője március 3-án ünnepli 70. születésnapját.

„Ötéves koromban a Margitszigeten láttam, amikor behajtották a birkákat a víztorony tövébe a Szabadtéri Színpad kapuján, és már akkor azt éreztem, hogy én ott szeretnék lenni belül, és látni, hogy ott mi történik. Nem a pénzkereset, nem a sikervágy, hanem valami gyermekded, ősi vágy, oda, hátulra tartozni, tehát a színházba nem elölről bemenni, hanem hátulról, és azok közé tartozni, akik annak a mágiának a részesei” – mondta el korábban lapunknak Ascher Tamás a kezdetekről.

Budapesten született, édesapja Ascher Oszkár Kossuth-díjas színész, előadóművész, rendező. Előbb bölcsésznek tanult, majd 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán szerzett diplomát. Szép Ernő Patika című darabjával vizsgázott a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd oda is szerződött. Neve összeforrott a kaposvári színház fénykorával, amikor néhány rendezőtársával igazi művészszínházat hozott létre.
A Metropolnak adott korábbi interjúban arra a kérdésre, hogy mennyit változott a színház az édesapja kora óta Ascher Tamás így felelt: „Az alapvető dolgok ugyanazok maradtak, de a közönség hatalmasat változott. A terjedő tömegkultúra elbutít: a néző türelmetlenebb, gyorsabb tempóhoz szokott, mint régen, másrészt felületes, nem tud koncentrálni, nem képes átélni a részleteket.
Ezért nekünk is másként kell csinálnunk dolgokat, ha meg akarjuk ragadni a figyelmet. – mondta el a rendező, hozzátéve: „Remélem, hogy a színház képes megújulni, másrészt pedig az embereknek mindig is szükségük lesz arra, hogy együtt éljenek át valamit. És a személyes élményt, amit a színház nyújtani tud, semmi nem pótolja.”

1978-ban Zsámbéki Gábor hívására a társulat néhány vezető művészével együtt Budapestre, az újjászerveződő Nemzeti Színházhoz szerződött. Vendégművészként továbbra is folyamatosan dolgozott Kaposvárott, ahová 1981-ben vissza is szerződött, 1983-tól 2003-ig a Csiky Gergely Színház főrendezője volt. A Katona József Színházban a teátrum 1982. évi megalakulásától kezdve rendez, a színháznak 1989-től tagja, 2011-től főrendezője.
1989-ben a párizsi Európai Színházi Tanács alapító tagja volt, tiszteletbeli tag az Európai Színházak Uniójában, 1993-tól rendes tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1983 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (ma már Egyetem), 1993-tól egyetemi docensként, 2002 óta pedig egyetemi tanárként, 2003-ban Novák Eszterrel közösen ő indította el az első zenés színész osztályt. 2006 és 2014 között az egyetem rektori posztját is betöltötte.

A darabok színpadra állításában nagyon fontosnak tartja a kimunkált színészi játékot, a hétköznapi igazságok letisztult kifejezését. Pályája során számos műfajban, klasszikus és kortárs darabokat is rendezett, Csehov összes nagydarabját színre vitte. Fontosabb rendezései között van a Beckett: Godot-ra várva, Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Osztrovszkij: Jövedelmező állás, Bulgakov: A Mester és Margarita, Erdman: Az öngyilkos, Moliere: Mizantróp, Heinrich Böll-Bereményi Géza: Katharina Blum elveszett tisztessége, Moliere: Dandin György, Sondheim: Sweeney Todd, Kroetz: A vágy, Hamvai: Hóhérok hava, Reza: “Művészet”, Gorkij: Barbárok, Crouch-McDermot-Hoffmann: Jógyerekek képeskönyve, Parti Nagy: A Bandy-lányok, Ibsen: Peer Gynt. A Magyar Állami Operaházban 1979-ben mutatkozott be, Mozart Idomeneóját állította színpadra, majd 2007-ben Vajda János Karnyóné című operáját rendezte, melynek szövegkönyve Csokonai Vitéz Mihály színdarabján alapult. Számos színházfilm rendezése fűződik a nevéhez, s pályája kezdetén több mozifilmben is játszott színészként, tavaly a Rossz versek című filmben bukkant fel néhány pillanatra.

A rendezés kapcsán egy alkalommal megjegyezte: „A rendezői szakma műveléséhez a fantázia a legfontosabb, ezen kívül pedig az életismeret és az elképzelések erős képviselete. Az is működik, ha egy hibbant és téves eszmerendszerből fakadó koherens víziót vázol föl, aminek a valósághoz nincs köze.
Távoli megfigyelőként életerőinjekciókat kell adnia a játszóknak.
Emellett muszáj felosztania a saját személyiségét azokra az alakokra, akik szembenállnak egymással a darabban, úgy tud segítséget adni, ha mindegyikben megtalálja magát.”
Vendégrendezőnek hívták Bécsbe, Berlinbe, Lyonba, számos alkalommal Helsinkibe. A Katona József Színházban rendezett Csehov-darabok, a Három nővér, a Platonov és az Ivanov több földrészen arattak osztatlan kritikai és közönségsikert, az Ivanov 2008-ban Moszkvában megkapta az évad legjobb külföldi előadásának járó Arany Maszk díjat. 2010-ben a Cate Blanchett Oscar-díjas ausztrál színésznő és drámaíró férje, Andrew Upton vezette Sydney Theatre Company felkérésére megrendezte Csehov Ványa bácsi című színművét, olyan világsztárokkal, mint Cate Blanchett, Richard Roxburgh és Hugo Weaving. A darabot Sydney után a washingtoni Kennedy Centerben és a New York-i Lincoln Centerben is sikerrel játszották.
Idén januárban mutatták be rendezésében Neil Gaiman Coraline című regényének bábszínházi adaptációját. Nemrégiben vitte színre a Katonában Alekszandr Szuhovo-Kobilin Az ügy, avagy Normális Eljárás című darabját, az Örkény Színházban – ahol 2017-ben Gáspár Ildikóval közösen állította színpadra Thomas Mann József és testvérei című monumentális regényfolyamának ötórás drámaváltozatát – Gorkij A mélyben (Éjjeli menedékhely) című darabját rendezi, ennek bemutatója április 13-án lesz. Neve a Katona József Színház egyik darabjában is szerepel, jelenleg is repertoáron van az Ascher Tamás Háromszéken című darab.

Díjainak, kitüntetéseinek, külföldi elismeréseinek se szeri, se száma. 1983-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1988-ban érdemes művész lett, 1992-ben Kossuth-díjjal tüntették ki “kiemelkedő, nagy hazai és nemzetközi sikerű színházi rendezéseiért, amelyekben példamutató következetességgel az írói szándékot közvetíti a közönségnek”. 1998-ban Hevesi Sándor-díjat, 2003-ban Pro Urbe Budapest kitüntetést kapott. Több alkalommal részesült a Színikritikusok Díjában és a Pécsi Országos Színházi Találkozó Díjában, 1990-ben az évad legjobb rendezőjének választották.

„A színház a nyilvánosság művészete, fontos számára a botrány, az izgalom, amit a nyilvánosság előtt és benne kelt. Erre azok az időszakok alkalmasak, amikor a művészeket nem fejezik le, az előadásokat nem tiltják be, de létezik közeg, amiben harcolni lehet valamiért és valami ellen. Nem gondolom, hogy korunkban ne lenne erre lehetőség. Sőt, ha körülnézek, úgy látom, a színháznak bőséges oka van, hogy felelősséget érezzen a társadalom, az ideológia, a politika alakulásáért, s kellő indulattal hozzászóljon.

(forrás: fidelio.hu)