A szeretet versei a kultúra napján

Arany János életének és balladáinak meghatározó városában Kölcsey Ferenc versével indítja, Arany János versével zárja ünnepi műsorát, amelyben a szeretet himnuszai sorakoznak fel Lutter Imre előadóművész, költő és Jávori Ferenc Fegya zeneszerző, zongoraművész előadásában.

Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. A Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc 1823-ban, 201 évvel ezelőtt ezen a napon tisztázta le. Egészen addig a magyarságnak nem volt önálló nemzeti himnusza, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. Kölcsey mintegy 30 nyelvre lefordított és Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített, nemzeti imádsággá váló művére emlékezve jön létre az a különleges alkalom, amikor találkozik a költészet és a zene, az élet és az irodalom, a pódium és a játék, ezen belül is a klasszikus és a kortárs líra – a jelenkor idoljainak életével. Amikor két világ együtt bontakozik ki és a két művész, Lutter Imre és Jávori Ferenc Fegya az emberi szóval és az emberfeletti zenével párhuzamosan mutat utat a lélek felé.

Nagykőrösön, Arany János közismert és máig ható balladáinak keletkezési helyén, a költő pedagógusi létének fontos helyszínén a reformkor két nagyalakja is megelevenedik. Az előadás alapja Lutter Imre: Ha szeretsz… című könyve, amely a szeretet verseinek történetét mutatja be közismert és megbecsült jelenkori színészek, sportolók, zenészek, médiaszemélyiségek, humoristák vallomásai révén, ahol a fókusz mindenhol a szereteté, a kiindulópontja pedig egy vers, amely megváltoztatta az életüket. Az egymástól különböző ismert emberek ismeretlen történetei párhuzamba kerülnek a költőkével, s a versek nemcsak elhangzanak, de rendkívül érdekes irodalomtörténeti vonatkozásuk is felszínre kerül. A sorsdöntő versek Kölcsey Ferenc és Arany János mellett Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, József Attila, Pilinszky János, Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor és Adamis Anna tollából valók.

Az, hogy Kölcsey Ferenc és Arany János együtt fogják közre az évszázadok távolságából egymás mellé érkező verseket, különösen izgalmas, hiszen Arany elfogadta azt a felvilágosodás korából eredő, mellesleg francia származású magyar költődefiníciót, hogy nem a versírástól lesz valaki igazi költő, hanem attól az aspektustól, ahogy a világot látja, szemléli és konstatálja. Erről Tompa Mihálynak írt levelében vallott Arany János. Viszont ezt nézetet a romantikus költői alkotómódszerről egyáltalán nem osztotta Kölcsey Ferenc. Mégis mindketten örök érvényűt, maradandót alkottak, és mindkettejüket mélységesen aggasztotta a forradalom utáni Európa és Magyarország állapota. Ezt viszont Kölcsey ágyazta versekbe, Arany távol maradt a napi közélet lírai megfogalmazásától.

A zenés pódiumi játék előtt és után Dr. Makai Katalin főiskolai docens kérdezi a két művészt a költemények színpadi megfogalmazásáról és a versek szerzőinek életéről, s arról, hogy a tiszta gondolatok, a versbe zárt érzések milyen módon és helyzetben képesek kimozdítani az embert a mélypontról, megmutatva, hogy a legkellemetlenebb helyzetekben sem vagyunk egyedül. Lutter Imre könyvének középpontjában a szeretet révén ott vannak a szövevényes házastársi, élettársi kapcsolatok, a hirtelen jött szerelmek, a reménytelen vágyak, a családi kötődéseket – a szeretet legmélyebb emberi megnyilvánulásai révén, az életutakat követve a barátságok, a hit, a hétköznapi játszmák, küzdelmek, érzelmek és egyéni tragédiák, fantasztikus helyzetek és kulisszák mögötti pillanatok is. Az ingyenes előadás végén a művészek dedikálnak.