A haiku mestere

“Ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben is.”- vallja a költő, műfordító egy korábbi interjúban.

Fodor Ákos 1945. május 17-én született Budapesten. Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, majd a Zeneműkiadónál szerkesztőként dolgozott. Több mint húsz kötet szerezője, de írt rádiójátékot is, és sok zenés színpadi mű magyar szövege fűződik a nevéhez. Számos díjat nyert, 2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el művészeti tevékenységét. A költő 2015-ben hunyt el, most 71 éves lenne.

„Számomra – messze a haikuval történt találkozásom előtti időtől fogva – a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is”.

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely már a 13. században megjelent Japánban. A rövid költemény nem csupán a japán irodalomban vált népszerűvé, a 20. század elejétől a világirodalomban is számtalan művelője akadt. Formailag háromsoros, 17 szótagból álló, hangsúlyos vers. Ez csupán száraz definíció, mert a haiku nem csupán forma és műfaj, hanem mentalitás. Megértéséhez csend, béke, figyelem, és játékosság szükségeltetik.

Figyeljünk hát csendben, és fogadjuk be verseinek üzenetét.

„Szórakozottan
másvalaki arcával
Mosolyodtam el.’

„fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál”

‘Szememmel táncolt a szemed, 
beszélt szememmel és ölelkezett: 
Sírás, csend, szigor és révület
– mi minden? 
Csak szemem és szemed.”

„Sült-főtt ételt és szerelmet
akkor lehet megítélned,
mikor már kissé kihűltek.”

‘- Akire nagyon
sokat gondolok, az nem
fárad el ettől?!”

„Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.”

‘Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen – és
kapjak belőle.”

‘A más élete
Hozzá-szólhatok; 
bele-: nem.’

„ Tudsz játszani? 
– Tudok. 
– És szeretsz is? 
– És szeretlek is.”

„Szerelem, amely
nem érik szeretetté: 
részeg álom. 
Volt.”

‘Annyira tetszel, 
hogy nem tudlak szeretni: 
rossz, hogy nem én vagy.”

„Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?”

„3 negatív szó:
nincs
semmi
baj.”

„Minden megérint.
– Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.”

“Kit, mit nem volnál
képes elengedni, azt
csupán használod.”

(forrás: stylemagazin)