225 éve született Lord Byron

Kétszázhuszonöt éve, 1788. január 22-én született Lord Byron, az európai romantikus költészet legkiemelkedőbb, a maga korában ünnepelt és szidalmazott egyénisége, akinek hatása felmérhetetlen volt a következő nemzedékekre.

George Gordon Noel Byron Londonban született, arisztokrata család sarjaként. Botrányos életű apja korán elhagyta családját, gyermekkora így nélkülözések közepette telt, szegénysége és sántasága miatt gyakran volt iskolatársai céltáblája. Tízévesen megörökölte a lordi címet és a vagyont, ezután tanulás helyett inkább mulatni járt, de rengeteget olvasott s megszerezte a magiszteri diplomát a cambridge-i Trinity College-ben. A féktelen és vad természetű fiatalember torz lába ellenére lovagolt és úszott, botrányhős hírében állt, biszexuális vonzalmai miatt kétes szerelmi ügyekbe keveredett és több törvénytelen gyereket is nemzett.

Tünékeny darabok címmel 1806-ban jelentette meg első kötetét, a cinikus és erotikus munkát barátai tanácsára átdolgozta és A tétlenség órái címmel adta ki újra. Lord Byron bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot, ahol a görög mitológia egyik mondája, Héró és Leandrosz legendája előtt adózva átúszta a Hellészpontoszt. Az utazások alatt írta meg a Childe Harold című művét, amelynek 1812-es publikálása meghozta számára a világhírt.

Angliába hazatérve a Lordok Házában két híres beszédet mondott, az egyiket a luddita géprombolók, a másikat az ír nép védelmében. 1815-ben megnősült, de felesége hűtlenségen kapta, emiatt elvált, sőt fel is jelentette a költőt, hogy az saját mostohanővérével folytat vérfertőző viszonyt. A vád nem bizonyult igaznak, Byron mégis kitaszítottá vált a szalonokban, ezért a Genfi-tó partján keresett menedéket. Itt ismerkedett meg a költő Shelley-vel, és itt született Manfred és A chilloni fogoly című költeménye. 1819-ben kezdte el írni nagy szatirikus verses regényét, a befejezetlenül maradt Don Juant.

Svájcból a napfényes Itáliába költözött, itt fejezte be a Childe Haroldot, Velencében megismerkedett utolsó nagy szerelmével, s részt vett a carbonarik szervezkedésében. Amikor 1823-ban kitört a görög szabadságharc a törökök ellen, csatlakozott a felkelőkhöz, vagyona maradékát is nekik adta. A saját pénzén felfegyverzett csapattal 1824 elején Nyugat-Görögországban szállt partra, s már ekkor megírta saját sírversét. Lord Byron 1824. április 19-én halt meg mocsárlázban, testét végakarata ellenére bebalzsamozták és Angliába vitték, belső szerveit egy kőurnában a nyugat-görögországi Missolonghi egyik templomban helyezték el.

Byron költői kifejezésben és nyelvezetében is újat hozott, szakított az akadémista verseléssel. Dicsőítette a szabadságot és a szépséget, együtt érzett a gyöngékkel, de jellemző rá a híres “világfájdalom” is. Művészete nemcsak stílus, de életérzés és magatartás is volt, hatása a korra és az utókorra hatalmas. Merített belőle Goethe, Puskin, Victor Hugo, Baudelaire, Schopenhauer és Nietzsche, a magyar írók közül főleg Petőfire, Jókaira, Madáchra, Adyra, Szabó Dezsőre és Juhász Ferencre hatott. Verseit – többek között – Liszt és Verdi zenésítette meg.

(forrás: múlt-kor.hu)