e-mail: tippcult@t-online.hu
www.turcziistvan.hu
költő, író, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós
Turczi István 1957-ben született. 1978 és 1983 között járt a bölcsészkar magyar-angol-finnugor szakára. Elsõ verseit természetesen a Jelenlét közölte, sõt a jogi és a bölcsészkar által 1983-ban közösen megjelentetett, Állóháború című antológiában – Kukorelly Endre, Márton László, Petõcz András és Szabó János munkái mellett, a jelenléteseket az õ két novellája képviselte. Az idõszakra egy 2002-ben rendezett virtuális beszélgetésen úgy emlékezett vissza, hogy „a JELENLÉT igazi jelenlét volt. A lét(ezõ szocializmus) volt a jelen, és a jelenben való, ha nem is a jelenbe való volt a létünk. Úgy általában meg általa voltunk benne a bölcsészkaron lombosodó, már a megértés pillanata elõtt meg-nem-értett zsenik egyre népesebb kompániájában. Kívülrõl nehéz lehetett megállapítani, hogy a hanyagul nyakunk köré vetett sál a franciás művészlélek avagy a kötél szimbóluma. Mindenesetre kurva jó idõszak volt. Olyan küszöböket ugrottunk át, olyan ajtók nyíltak, ha többnyire csak résnyire is, elõttünk, amelyeket a mezei, no-name bölcsészek aligha tapasztalhattak meg. Nevünk lett, ismerték a fizimiskánkat, ami leginkább a magyarból vizsgáztató tanárok és a klubban szembejövõ lányok arcáról volt (lett volna) leolvasható..” (…) A nyolcvanas évek második felétõl nemcsak költõként, hanem prózaíróként is jelen van az irodalmi életben; három kisregénye mostanra trilógiává állt össze (A többi csak kaland volt, Három kis nagy regény, 2005). (…) Legnagyobb és legvakmerõbb vállalkozása azonban minden bizonnyal a Parnaszszus című, kizárólag verseket és versekkel foglalkozó írásokat tartalmazó folyóirat egy évtizeddel ezelõtti megindítása és – egy eredendõen kultúra-, irodalom- és költészetellenes korban – az életben tartása, majd ahhoz kapcsolódóan az elsõsorban pályakezdõ költõket elsõ kötethez juttató Parnasszus Könyvek sorozatának a létrehívása és folyamatos gondozása. Turczi István azon nagyon kevesek egyike honi literatúránkban, aki nemcsak fennen hirdeti a tehetséggondozás, az úgynevezett fiatal irodalom támogatásának, ifjú költõk felfedezésének és menedzselésének a fontosságát, hanem – széles körû ismertsége, szerteágazó ismeretsége, kivételes szervezõkészsége, kommunikációs és moderátori képessége révén – napi gyakorlattá is képes azt váltatni.
Turczi István a Pen Klub alelnöke, a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának elnöke, 2008-tól pedig a Magyar Versmondók Egyesületének irodalmi alelnöke. Rendszeres és aktív résztvevője az Első Magyar Versszínháznak, a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak, a Versművészeti Szemináriumnak, és alapítója a Parnasszus Írásművészeti Műhelynek.
Verseskötetei:
* Segédmúzsák fekete lakkcipőben (1985)
* Zene állástalan zongoristáknak (1990)
* A nők és a költészet (1991)
* Amerikai akció (1991)
* Uram, nevezze meg a segédeit! (1993)
* Hosszú versek éjszakája (1997)
* Csokonai Vitéz Műhely (1999)
* Deodatus (2001)
* Venus Vulgivaga (2002)
* Sms 66 kortárs költőnek (2002)
* Hívásra szól a csönd (2004)
* Turczi István legszebb versei (2005)
* Áthalások (2006)
* Átélések (2007)
* Erotikon (2008)
Regényei:
* Mennyei egyetem (1987)
* Se nélküled (1994)
Drámái, rádiójátékai:
* Neander Kávéház (1989)
* Hangdokumentumok 1956 (1989)
* A katona története (1990)
* Jer és lásd! A Talmud könyvei (1991)
* Revü (Dominó Színpad, 1991)
* Anna-bál (Nagyváradi Szigligeti Színház, 1995)
* A tintalovag (Petőfi Irodalmi Múzeum, 1996)
Főbb fordításai:
* Itamár Jáoz-Keszt versei (1989)
* Modern héber költők (1992)
* Sikerkalauz I (1992)
* Anais Nin: Vénusz deltája (1992)
* I.B. Singer: A Moszkát család (1996)
* Tengeráramok – mai finn költők (1996)
* A dalok ura – mai ausztrál költők (1999)
* Th. Keneally: Ballada (2000)
* T. Shapcott: Ausztrál horizont (2004)
József Attila-díjas költő, a Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja, a VersGondok-díj kitüntetettje. 2008-tól az egyesület irodalmi alelnöke és az Első Magyar Versszínház főtanácsadója.
