Tengerentúli forradalom

2 turné, 3 előadás – 7 állam, 13 helyszín, sok száz néző, 12000 kilométer. Ez a története egy, a Magyar Versmondók Egyesülete révén a tengerentúlon megvalósult versszínházi sorozatnak. Októberben a forradalom 60. évfordulójára emlékezik az Első Magyar Versszínház Amerikában.

A Vancouveri Rádiónak adott interjút néhány napja élőben a két Nyíregyházáról elszármazott művész, Pankotay Péter és Lutter Imre, akik amerikai turnén, az Egyesült Államokban és Kanadában vesznek részt, amelyre a Magyarokért Kanadában Egyesület hívta meg őket és előadásukat, mint az Első Magyar Versszínház produkcióját.

A diaszpórában élő magyarok és leszármazottaik, illetve az érdeklődő amerikai közönség a turnésorozat részeként augusztusban az Olt Tamás, Bakos-Kiss Gábor és Lutter Imre nevével fémjelzett, a Nemzeti Színházzal közösen létrehozott hangoskönyv, a Bíbor parázson bemutatóját láthatta Kaliforniában három helyszínen. Az előadás Radnóti költészete köré a hazaszeretet jegyében több klasszikus és kortárs költő vonatkozó alkotását illesztette oda, így emlékezvén az államalapításra, a nemzetre és az egyénre, évszázadokat átugorva a 20. századi történéseket is számba véve.

Októberben pedig az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából egy háromhetes fellépéssorozat zajlik éppen. Utóbbi annak a versszínházi előadásnak a kibővített változata, amit Pankotay Péter és Lutter Imre által “Szabadnak születtem” címmel egy évvel korábban New York-ban, Los Angelesben és San Diegoban láthatott a publikum, illetve egy ugyancsak saját, vidám zenés színházi darabot, a Boldog-szomorú dalt interpretálják.

Pankotay Péter színművész, “A Magyar Színművészet Nyugati-Parti Nagykövete” 1975-ben, Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész  illetve 1977-ben született. Mindketten a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségiztek, karrierjük azonban már Budapesthez kötődik. Ám mindketten gyakran megfordulnak szülővárosukban, Péter például nagy sikert aratott a szabadtérin a többi között a Charlie nénje című darabban.

Amerikai turnéjuk tapasztalatairól, az eddigi élményekről kérdeztük őket.

A turné célja, hogy a megszólaló költészet, az opera és a musical műfajának ötvözésével, önálló dramaturgiával, filmes elemekkel és koreográfiával egységes versszínházi darabbá rendezett előadással különleges élményt nyújthassunk a tengeren túl élő diaszpórának.

– Valakinek emlékezni, másoknak a múltat lezárni segítsünk, az egyéni sorsokban rejlő történelmet megmutassuk, testközelből elevenítsük meg a történelmet, az egyes ember szemével, de globálisan láttatva történelmi folyamatokat – teszi hozzá Lutter Imre.

Az előadók október 5-én indultak Magyarországról, október 25-ig tart az előadássorozat. Fellépnek Hamiltonban, Chicagóban, Lethbridgeben, Kellownában, Vancouverben, Victoriában, Nanaimoban, Brantfordban, Londonban és Windsorban, miközben a Boldog-szomorú dal című vidám hangulatú előadásukat is láthatja a közönség egyes helyszíneken. A turné során érintik Detroitot, Clevelandet, Seattle-t és Torontót is.

– Az októberi turnéra a Magyarokért Kanadában Egyesület elnöke, Takács Katalin invitált meg bennünket és az előadásokat, mint az Első Magyar Versszínház produkcióit – folytatják tengerentúli beszámolójukat a Nyíregyházáról elszármazott előadók. A sorozatot a Kulturális Államtitkárság és a Magyar Művészeti Akadémia támogatja. A turnéra Szennik Éva, a Magyar Versmondók Egyesületének kommunikációs alelnöke is elkísérte őket, mint az előadás rendezője.

’56-os emigránsok és leszármazottaik a nézőtéren

A közönség mind anyanyelvét, mind korosztályát tekintve nagyon vegyes. Sok egykori ’56-os emigráns ül a nézőtéren, de második és harmadik generációs magyarok is jelentős számban vannak. Egyes állomásokon pedig rendkívül nagy létszámú kanadai vagy amerikai nézővel találkoznak.

Az előadás bizonyos elemei angol nyelven szólnak, így ezekből és az érzelmi állapotokból jól kivehető a darab történése, így nem jelent problémát a kétnyelvűség, sőt: a forradalom nemzetközi visszhangjához mérten legalább a vonatkozó magyar művészeti alkotásokat is megízleltethetjük az érdeklődőkkel – avat be a kulisszatitkokba Lutter Imre.

Hozzáteszi: “több előadáson találkoztunk 90 éven felüli, és hat év alatti nézővel is. A fogadtatás remek, nagyon sok a nyílt színi taps és az állva ünneplés, az előadások utáni beszélgetés, közös fotók, dedikálás, de ami a legfontosabb, hogy emberek úgy jönnek oda hozzánk, hogy most sikerült megérteniük, mi fájt igazán az egykori történésekben, vagy épp békét, nyugalmat lelni a be nem varrt sebek kapcsán.”

– Nekem mindemellett egy személyes szál a legfontosabb – árulja el Lutter Imre. – Minden előadás után átnyújtjuk az egykori magyar menekülteknek az 1956-os díszemléklapot. Lethbridge-ben az ünnepi koszorúzás után Chris Spearmen polgármester maga mondott köszönetet az ott élő egykori 56-os magyaroknak és leszármazottaiknak, hogy gazdagítják az albertai várost s annak kultúráját, majd

“személyesen nyújthattuk át az ott élő nagybátyámnak, Lutter Mátyásnak is az oklevelet, akivel közel 20 éve nem láttuk egymást.”

Az átadás után Péterrel és a most megismert, kint született unokatestvéremmel közösen hallgattuk végig a nagybátyám forradalmi élményeit és a megtorlás alatti menekülését, emigrálását és kanadai letelepedését. Órákon át hallgattuk, tátott szájjal, lélegzetvisszafojtva. Ilyenkor döbbenünk rá igazán, hogy a történelem mennyire jelenti egy-egy ember személyes történetét, sorsát, életét – mondta az előadóművész.

Nem először járnak Amerikában. Pankotay Péter amerikai magyar missziója négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor meghívták Los Angelesbe, egy alakuló zenés színházba, főszereplőnek. A bemutatkozás remekül sikerült, a következő darabban már nemcsak játszott, hanem rendezett is. Tevékenységéért “A Magyar Színművészet Nyugati-Parti Nagykövete” elismerő címet kapta Magyarország Los Angeles-i Főkonzulátusától.

Együttműködésük mai napig töretlen, persze az itthoni munkái miatt már nem tud annyi időt tölteni velük, de Vác város közművelődési referenseként és tanácsadójaként tovább építi a kinti kulturális kapcsolatokat.

Lutter Imrének a mostani már a sokadik amerikai útja, épp egy tucatszor járt már az Egyesült Államokban fellépni, vagy épp forgatni.

“Miamitól San Franciscoig, Las Vegastól New Yorkig, Washingtontól Los Angelesig vagy San Diegoig remek emberekkel ismerkedtem meg. Péterrel ez a második közös utunk, és a következő remélhetőleg egy magyarországi turné lesz, aminek később persze lesz tengerentúli bemutatója is: egy új közös előadásra készülünk, amely reményeink szerint nem pusztán formabontó, de alapvetően műfajteremtő lehet. Ennek az előkészületei már zajlanak…” – árulta el távolabbi terveiket Lutter Imre.

Az írás eredeti változata a SzabocsHír hasábjain jelent meg elsőként, Cservenyák Katalin tollából.