*Reményik Sándor Összes versei* cím alatt négy kiadás látott eddig napvilágot. Az elsõ még a költõ életében, 1941-ben jelent meg, s az 1918-1940 közötti köteteiben megjelent verseket tartalmazta, a „Végvári versek” kivételével, amelynek újrakiadásához az akkor már „korszerûtlen versei”-vel vívódó költõ nem járult hozzá; a második – az elsõhöz hasonlóan – a budapesti Révai Kiadónál, immár Reményik Sándor halála után, amelybe a költõ húgának, *Imre Kálmánné Reményik Saroltának* a hozzájárulásával már bekerültek a Végvári versek, s természetesen bekerült a költõ halála után az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent *Egészen* címû kötet is. Az 1941-es *Összes verseknek* a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya gondozásában készült 1999-es reprint kiadása után a budapesti Auktor Kiadó jelentette meg az *Összes verseket,* lényegében újranyomva az 1943-as Révai-kiadást.
Több évtizedes, politikai indíttatású tiltás után, 1981-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya vállalkozott Reményik Sándor istenes verseinek egy kötetbe gyûjtésére (a *Jelt ád az Isten* c. kötetet, Koren Emil elõszavával, a költõ unokahúga, *Imre Mária* rendezte sajtó alá), ezt követte – Imre Mária és *Sövényházyné Sándor Judit* gondozásában – az 1990-ben megjelent válogatott versek (*Erdélyi Március – Álmodsz-e róla?,* Orpheus Kiadó, Budapest), majd ugyancsak Imre Mária szerkesztésében egy másik válogatás 1991-ben (*Isten közelében,* Unikornis – Magyarországi Evangélikus Sajtóosztály, Budapest). Mindhárom utóbb említett kiadásban megjelentek – az *Erdélyi Márciusban* jelentõs számban – a korábbi *Összes versekben* nem szereplõ költemények, részben az egykorú sajtóból, részben a költõnek a Petõfi Irodalmi Múzeumban és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában õrzött hagyatékából. Ezt a közel kétszáz kiadatlan verset aztán a Polis Könyvkiadónál megjelent Hátrahagyott versek ölelte fel (Kolozsvár, 2002, *Dávid Gyula* gondozásában), amely – az egykorú sajtó és a költõ hagyatéka módszeres átkutatásával – összesen több mint négyszáz, a korábbi *Összes versekbõl* hiányzó Reményik-verssel tette teljesebbé a költõrõl addig kialakult képet. Mostani kiadásunk az 1943-as *Összes versek* és a 2002-es *Hátrahagyott versek* teljes anyagát tartalmazza. A kiadás sajtó alá rendezése során az 1941-es és 1943-as *Összes versek* közötti néhány szövegszerû eltérés és e két kiadásban a korabeli helyesírás mechanikus alkalmazása (a versritmika rovására is) szükségessé tette az alapul szolgáló 1943-as kiadás versszövegeinek és az elsõ kiadásokban megjelent versanyagnak az összevetését, sõt esetenként a Petõfi Irodalmi Múzeumban, a Reményik-hagyatékban õrzött verskéziratok, gépiratok szövegeivel való összehasonlítást is. E munka eredményeként javítottunk az 1943-as kiadáson a versek ritmikához közelítõ írásmódjának kialakítása, illetve a nyilvánvaló sajtóhibák, a központozás – olykor téves olvasaton alapuló – hibáinak kiküszöbölése érdekében. Ezekben a kérdésekben az utolsó szót nyilván egy későbbi kritikai kiadás hivatott kimondani.
Az *Erdélyi Március – Álmodsz-e róla?* c. kötetben, illetve a *Hátrahagyott versekben* megjelent Piroska- és Ilonka-versek ciklusaiban jó néhány olyan vers van, amelyet Reményik Sándor valamelyik korábbi kötetébe is felvett. Ezeket az elsõ kötetbeli megjelenésük helyén közöljük, de mivel ugyanakkor megkomponált versciklusok részei is, címükkel ez utóbbi helyen is szerepelnek. Egyetlen verssel, a Mikor a villany elalszik címûvel tettünk kivételt: ennek egyik változatát a költõ a *Magasfeszültségben* közölte, 1936-os keltezéssel, holott egy teljesebb, részleteiben eltérõ változata már a *Pásztortûz* 1923. február 4-i számában napvilágot látott, keltezés nélkül. Ezt is megtalálja az olvasó jelen kötetünkben. A *Kenyér helyett* (1932) c. kötetbõl, amelyet *Áprily Lajos* állított össze Reményik régebbi és újabb verseibõl, már az 1941-es *Összes versek* is csak a tizenkét új verset közölte újra. Ezt az eljárást követte az 1943-as kiadás is, a kötet függelékében közölve a teljes tartalomjegyzéket. Jelen kiadásunkban is csak a tizenkét vers szerepel.
Jelen kiadásunk nem tartalmazza a Reményik-hagyatékokban található zsengéket, diákkori verseket. S nem tartalmazza a pályakezdõ éveknek azokat a vers és próza határán álló szövegeit sem, amelyekben Áprily Lajos annak idején a költõ valódi – a zsengéknél hangban, látásmódban hitelesebb – jelentkezésének jeleit látta és mutatta ki. Ezek is egy késõbbi, inkább a szakközönségnek szóló kiadásban kerülhetnek majd az olvasó elé.
Forrás:Déli Harangszó
