Szőcs Géza: Feltámadásos történet az Úrral és Petri Györggyel
“Gyakran úgy ébredek mint halálom után.
Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
Úgy mond: Valósággal újjászülettem.”
Arra ébredtem, hogy az Öreg
éppen kilép a faliórából
mint gyarmatosító a bungalowból
a vadak közé
kilép, és, ahogy a Petriét szokta,
nekilát szakállam srófolgatni
– Köszönöm, hogy ma is gondoltál rám
szólítottam meg. Bólintott
– Petri Gyuri már felébredt? érdeklődtem
nem felelt
– Ugye nem felejted el, hogy őt is…? fojt
tattam, majd, mivelhogy tovább hallgatott,
még egyszer:
– ugye nem feledkezel meg róla?
De nem felelt
ott állt a mosoly
és nem mosoly
közti keskeny gázlóban
majd elenyészte őt nagy tűzijátékkal
a falióra-bungalow
közelebb léptem, hogy kiolvassam mit ír rajta
azt írja rajta: Pokol.
Ez volt az a lángoló
falióra-bungalow
