Születésének helye, ideje: Szécsény, 1858. február 2.
Halálának helye, ideje: Budapest, 1895. január 26.

Komjáthy Jenő az oly sok tragédiával teljes magyar irodalom legtragikusabb sorsú költői közé tartozik. Egy sivár korszaknak alighanem a legnagyobb poétája, de még barátai közül is kevesen tudják, hogy verseket ír. Életében alig néhány költeménye jelent meg, de az illetékesek ezeket sem vették észre. Egyetlen könyve halálos ágyához érkezett. Életútja mindössze harminchét év, szinte szakadatlanul idegenkedő vagy éppen ellenséges környezetben. Több köze volt kora világköltészetéhez, mint bárkinek abban az időben, és még Budapestre is csak ritka pillanatokban juthatott el. Vidéki, majd éppen falusi kicsinyességek közt volt kénytelen élni. A nagyon műveltek között lett volna a helye, és élete nagy részében még csak beszélgetőtársa sem akadt. A magányos lángolásban, a szellemi elragadtatásban és a szerelem szinte vallásos mámorában keresett menedéket, s így jutott egyre közelebb a valóságtól elszakadó őrülethez. Költészete forradalmibb, mint Petőfi után és Ady előtt bárkié, de eszméi még legszűkebb körében is visszhangtalanok maradtak. Tíz évvel a halála után kezdték felfedezni. De még ma is inkább csak az irodalom avatott értői tudják, hogy életműve milyen nagy értéke irodalmunknak. Helyét máig sem foglalta el költészetünk közkeletű értékrendjében. Idézzük fel emberi művészi arculatát.

Kisnemesi származású, vagyontalan család fia, abban a Nógrád megyében, ahol Madách is magányosan élte a maga gyötrődve alkotó életét. Komjáthy maga is gyakorta megfordul Alsósztregován, ahol ez időben a Tragédia költőjének fia, Madách Aladár él. Madách Aladár igen kulturált ember, de bogaras különc, spiritizmussal foglalkozik, úgy képzeli, hogy az elhaltak lelkeivel társalog. Körében gyakran jelennek meg művelt barátok, hogy elvitatkozzanak a lét rejtelmeiről. Komjáthy ebben a körben ismeri meg Palágyi Menyhértet, a filozófust és esztétát, a kor egyik legszélesebb látókörű magyar gondolkodóját, aki Reviczkyben is felismeri a korszak döntő jelentőségű új költőjét. Komjáthy összebarátkozik majd Reviczkyvel is, és éppen Reviczky lesz talán az egyetlen, aki érti Komjáthyt, tudja értékét is, igyekszik segíteni is az érvényesülésben. Nem rajta múlt, hogy a szűk körön kívül senki sem figyelt fel rá. Annyi bizonyos, hogy Komjáthyra hatott Reviczky ösztönző költészete is, Palágyi nagy műveltsége is, Madách Aladár miszticizmusa is. Szenvedélyes önművelő lévén, vidéki körülmények között is magába szívhatta kora műveltségét, beleértve a filozófiai tudnivalókat is. Igen nagy hatással volt rá Schopenhauer filozófiája, anélkül hogy szemléletében követte volna az akkor oly divatos pesszimista német filozófust. Schopenhauer tagadja az életet, az élet értelmét. Komjáthy pedig éppen ellenkezőleg: elragadtatással igenli az élet egészét, lelkesedik a nagy emberi célokért, harcosan áll szemben a nemesi korlátoltságokkal is, a polgári embertelenségekkel is. Elragadtatottsága idealista és csaknem vallásos, de ellensége minden tételes vallásnak és minden egyháznak.

Ezt a szárnyaló, szabad szellemet az elmaradott, isten háta mögötti vidék sehogyan sem viselhette el. Balassagyarmaton volt leányiskolai tanár. Huszonhét éves. Beleszeret egy tanítványába, elragadtatott hangú verseket ír hozzá. A leány viszonozza szerelmét. Több se kell a vidéki korlátoltságnak: fegyelmit indítanak Komjáthy ellen, és erkölcstelenség címén kidobják az iskolából. És az sem enyhít a mucsai közharagon, hogy Komjáthy feleségül veszi szerelmét. Csak két év után nevezik ki végre egy háromezer lakosú faluban, Szenicen, tanárnak. A javarészt szlovák községben még annyi kultúrával sem találkozik, mint Balassagyarmaton. Oly nyomorúságosan élnek, hogy egy felrándulás Budapestre, Reviczkyék körébe, hónapokra megzavarja a családi költségvetést. A balassagyarmati dzsentrivilág csak ellenséges volt, de a szenicei elmaradt paraszti életben süket közömbösség körében élt. Mégis itt, a paraszti élet láttán válik számára érzékletes valósággá a társadalmi igazságtalanság. A kisvárosban szembekerült a hangadókkal: a vezető tisztviselőkkel, az italos-kártyás értelmiségiekkel, a faluban pedig lelke egészével odaállt a tanításra szoruló kétkeziek, a kültelki viskók nyomorgói, a kirekesztettek és megalázottak mellé. És Komjáthy merőben másfajta lélek, mint Reviczky. Reviczky keresztényi alázattal beletörődik a méltánytalanságokba, a fájdalmakba, saját bánataiba is. Komjáthy nem alkuszik, ha bármilyen elmélet beletörődést hirdet. Ebben a magányban érlelődik és bontakozik ki költészete.