Parti Nagy Lajos Déri János-díja

Idén 20. alkalommal adták át a Déri János-díjat az Április 14. Alapítvány kuratórium tagjai annak a sokoldalú, jelentős kortárs alkotónak, aki pályája során maradandót alkotott és alkot. Az arany egyforintost, előoldalán a Déri János-díj felirattal, hátlapján a kitüntetett nevével és az átadás évszámával minden évben meglepetésszerűen kapja a díjazott.

Az eddigi díjazottak: Bereményi Géza, Márta István, Geszti Péter, Földes László (Hobo), Sebestyén Márta, Fábry Sándor, Koltai Róbert, Verebes István, Alföldi Róbert, Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Kepes András, Juszt László, Friderikusz Sándor, Rózsa Péter, Hajós András, Krizsó Szilvia, Kálmán Olga.

Az idei díjazott Parti Nagy Lajos költő, író lett, a Déri János-díjat az Írók Boltjában, május 9-én vehette át.

Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb nyelvművésze, emblematikus alakja. „Posztmodern költőkirály”, aki költőként, próza- és drámaíróként, illetve műfordítóként is meghatározó helyet foglal el napjaink magyar irodalmában.

1953. október 12-én született Szekszárdon. Gyermekéveit Tolnán, Kaposváron, majd Székesfehérváron töltötte, ez utóbbi városban érettségizett 1972-ben. A pécsi Tanárképző Főiskolán 1977-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Ezután könyvtáros a Baranya megyei könyvtárban, majd 1979-től 1986-ig a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztője. Nem egy interjúban utal arra, hogy Pécs meghatározó szerepet játszott íróvá válásának folyamatában. Ennek kapcsán a Jelenkor legendás főszerkesztőjének, Szederkényi Ervinnek a szerepét emelhetjük ki.

Költőként kezdte pályáját. 1982-ben jelent meg első könyve, az Angyalstop, 1986-ban a második, amely Csuklógyakorlat címmel látott napvilágot. Már ezekben a verseskötetekben is tetten érhető a szerzőnek a nyelvi játékok és a nyelvi humor iránti fogékonysága, amely az 1990-es Szódalovaglás című verseskötetben teljesedett ki. Ebben a kötetben mutatkozik be az az originális Parti Nagy Lajos-féle szövegalkotás, amelynek jellegzetessége a nyelv végsőkig vitt átalakítása, a rontott nyelvi elemek felhasználása, a populáris és elitkultúrából vett idézetek kicsavarása, illetve a humor, az irónia és a paródia elemeinek felhasználása. Ezen túl egy újfajta szerzőfelfogás is megjelenik itt: a költő olyan mesterember szerepébe kerül, aki mintha vágódeszkán gyúrná újra a nyelvet.

1990-ben a Jelenkor folyóiratban egy ismeretlen szerző, Sárbogárdi Jolán A test angyala címmel közölte kisregényét, amelyhez Balassa Péter írt kommentárt. Rövid időn belül kiderült, hogy Sárbogárdi Jolán maszkja a prózaíró Parti Nagy Lajost rejti. A kisregény naiv, dilettáns hangvétele elsöprő erejű nyelvi humorral társult. Nem véletlen, hogy az 1997-es átírt, első kiadás óta háromszor jelent meg önálló kötetként, illetve Sárbogárdi Jolán alakja az Ibusár című drámába is bekerült.
A test angyala után 1990 szeptemberétől a Magyar Napló felkérésére Parti Nagy kéthetente tárcanovellákat ír: ezekből az írásokból állt össze a Se dobok, se trombiták (1993) című tárcagyűjtemény, illetve az újraírt változatokból A hullámzó Balaton (1994) elbeszéléskötetnek több mint a fele. A hullámzó Balaton címadó elbeszélésének főhőse egy különös sportág kiemelkedő képviselője, egy „versenyzabáló”, akinek a visszaemlékezése nyomán tárulnak fel a szocialista táborba tartozó Magyarországon uralkodó társadalmi és emberi viszonyok. Csak az utolsó sorokból derül ki, hogy a mű címe, a „hullámzó Balaton” nem a tóra, a híres „magyar tenger”-re utal, hanem a főhős által mázsaszám elnyelt kekszre, a Magyarországon közismert Balaton-szeletre. Ezeket utóbb már a csomagolópapírral, a sztaniollal együtt nyeli be az iszonyú méretűre hízott főszereplő, s rendez magának házibajnokságot.

Az Esti kréta (1995) címet viselő negyedik Parti Nagy-verseskötet olyan gyűjteményes könyv, amely az előző három verseskötet mellett új szövegeket is tartalmaz. Ezek közül a Rókatárgy alkonyatkor a kilencvenes évek magyar költészetének egyik csúcspontja, posztmodern halálvers, amely nosztalgikus iróniája által a magyar irodalom halálmotívumait építi be soraiba. A Notesz József Attila fiktív verses naplójaként jelenik meg, s a költő verseire és életrajzára tett rejtett utalások hálózzák be. A szöveg abból a játékos ötletből jött létre, hogy vajon milyen verseket írt volna az idősödő József Attila, ha nem harminckét évesen távozik az irodalomból.

A kilencvenes években szerzőnknek nemcsak vers- és elbeszéléskötetei jelentek meg, hanem az Ibusár-Mauzóleum című, két színdarabot tartalmazó könyve is. Az Ibusár központi figurája, Sárbogárdi Jolán ebben a műben vidéki vasúti jegykiadó, s szabadidejében operettet, „huszerettet” próbál írni. A tehetségtelenség tragikus és komikus jelenetei nyomán végletes érzelmek jelennek meg, miközben Sárbogárdi Jolán huszerettje is beleíródik a darabba. A Mauzóleum helyszíne egy pesti bérház, amelynek alagsorában egy bűnöző holttestét próbálják elégetni titokban. Ez a titok irányítja a cselekményt, miközben megjelennek előttünk a ház lakói, mind védtelen, elesett, kiszolgáltatott ember. A Mauzóleum nyelvi humorával együtt is olyan társadalmi dráma, amely a kiszolgáltatottság legmélyebb szintjeire vezeti befogadóját. Az 1996-ban megjelent drámakötet alkotásain kívül Parti Nagy Lajos nevéhez még két színdarab köthető: az 1994-es Gézcsók Kosztolányi Dezső utolsó napjainak, illetve az utolsó szerelemnek állít emléket, míg a Sárbogárdi Jolán: A test angyala (1995) című dráma a már említett kisregény színpadra átírt változata.

Itt kell megemlítenünk, hogy Parti Nagy Lajos a kilencvenes évek végétől a mai napig körülbelül húsz dráma fordítójaként is közismert és elismert alakja a kortárs magyar irodalomnak. Az 1986 óta Budapesten szabadfoglalkozású íróként élő Parti Nagy számára, aki 1991 és 1993 között a Magyar Napló versrovatát is szerkesztette, ezek a darabok nemcsak egzisztenciális okokból voltak fontosak, hanem abból a szempontból is, hogy műveinek sajátos nyelvi energiáit a műfordítás területére is exportálta. Drámafordításainak többsége nem hagyományos fordítás, hanem inkább átírás, „megnyelvezés”, egy lehetséges változat, amely által élő, élvezhető nyelvvel látja el az egyes darabokat. Ezeknek a posztmodern fordításoknak egy jellegzetes megoldása a „Molière: Tartuffe, írta Parti Nagy Lajos” formula. Ha parafrazálni szeretnénk Parti Nagy egyik kijelentését, akkor azt mondhatnánk, hogy bár ebben az esetben a szerző Molière, de a mű írója Parti Nagy Lajos.

Parti Nagy Lajos első és eddig egyetlen regénye (ha a Sárbogárdi Jolán maszkjában írt kisregényt nem számítjuk ide) a Hősöm tere (2000). A regény olyan antiutópia, amely tudatosan politikai alkotásként olvastatja önmagát, s benne szélsőjobboldali galambok veszik át a hatalmat Budapesten. A mű jelentős kritikai visszhangjában minden bizonnyal ez a tény is szerepet játszott, nem beszélve a némiképp formabontó, kísérletező szerkezetről. A Hősöm tere Terézia Mora fordításában 2005-ben Meines Helden Platz címmel németül is megjelent. Itt utalunk az Europink (1999) című kötetre, amely Parti Nagy magyar nyelvű válogatott versei mellett azok német, angol és francia nyelvű fordításait is tartalmazza.

A Grafitnesz (2003) című, válogatott és új verseket tartalmazó verseskötet rendkívül gazdag, sokhangú lírai életművet mutat fel. A kötet fogadtatása is tükrözte Parti Nagy Lajosnak a kortárs magyar költészetben elfoglalt helyét, hiszen olyan, szinte már túlszárnyalhatatlannak ható mondatok is leíródtak a Grafitnesz kapcsán, miszerint az elmúlt és az elkövetkező évek legfontosabb verseskötetéről van szó a magyar irodalomban.
Parti Nagy Lajos szinte minden versében a nyelv válik főszereplővé. A nyelv működésének ellenőrizhetetlen elemei, a nyelvi botlások, törések, elvétések irányítják a szöveg jelentéseit. Ezek gyakran ironikus, parodikus, komikus formában jelennek meg az olvasó számára. A nyelv sterilitása, az elvont, tiszta, érinthetetlen anyag helyett a szabad, játékos, frivol, rontott jelentések válnak hangsúlyossá. A nyelvhasználati hierarchiákat áthágó, többszólamú, demokratikus költői nyelv ideája jelenik meg a kötetben.

A hangok sokfélesége iránti türelmes és szenvedélyes érdeklődés a nyelvi kísérletezés bátorságával jár együtt Parti Nagy Lajosnál. Ennek egyik legfeltűnőbb jele a szerzőnek a maszkos költői játékok iránti fogékonysága. Ezekben a költői játékokban egyrészt a dilettáns, másrészt az archaikus nyelvhasználatból jön létre összetett nyelvi tér. Parti Nagy ezekben a szövegekben elavult, írhatatlanná vált formákkal kísérletezik: úgy újít föl versformákat és megszólalási módokat, hogy egyúttal át is húzza, ironizálja és parodizálja azokat.

A Grafitneszen belül jelent meg az Őszológiai gyakorlatok ciklus, amelynek verseit Parti Nagy Lajos egy bizonyos Dumpf Endre maszkja mögé rejtette. Ezekben a kórházi versekben a Parti Nagy-féle, radikálisan átgyúrt, átalakított nyelvmassza, a rontott nyelv találkozik a test romlásával, a betegséggel. Az, hogy a kórház és a halál egyszerre dilettáns és parodisztikus nyelvhasználat által jelenik meg, Parti Nagy Lajos verseinek radikalitásával szembesíti olvasóját: a halál botrányának paródiájával.
Parti Nagy Lajosnak a kortárs magyar költészetben elfoglalt rendkívül fontos helyére utal a szerző ötvenedik születésnapjára megjelentetett Mintakéve (2004) című kötet, amelyben a szerző mesterszonettjéhez a kortárs magyar líra legjobbjai írtak szonettkoszorút. Egy évvel később, 2005-ben látott napvilágot a Parti Nagy Lajos legszebb verseit tartalmazó válogatáskötet. A fagyott kutya lába (2006) című elbeszéléskötet A hullámzó Balaton párjaként, továbbírásaként is felfogható. Itt szükséges felhívni a figyelmet a két címadó elbeszélés különös kapcsolatára is: a Pálfi György által rendezett Taxidermia (2006) című film, amely több jelentős magyarországi és külföldi díjban részesült, Parti Nagy Lajos említett két elbeszélése alapján készült. A hullámzó Balaton, A fagyott kutya lába és A vak murmutér (2007) című elbeszéléskötetek kritikai fogadtatása azt a véleményt erősíti, amely szerint a szerző prózaíróként is a kortárs magyar irodalom élvonalába tartozik.

Parti Nagy műveivel ezidáig mintegy 300 kritika vagy tanulmány foglalkozott, a szerzővel több mint 60 olyan interjú vagy beszélgetés készült, amelyek nyomtatásban is napvilágot láttak. A szerző több mint 30 díj tulajdonosa.

Fontosabb díjak, elismerések:

1983 – a Művészeti Alap „Legjobb első kötet” Bölöni-díja
1983 – A Szocialista Kultúráért
1987 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj
1988, 1993 – MTA-Soros-ösztöndíj
1990 – Déry Tibor-díj
1991 – Graves-díj
1991 – a Holmi folyóirat II. díja
1991 – az Új Magyar Hangjátékért-díj
1991 – Magyar Napló-díj
1991-1992 Drámaírói ösztöndíj
1992 – „Az év legjobb hangjátékáért” – Puskás Károly-díj
1992 – József Attila-díj
1993 – Szép Ernő-jutalom
1993 – „Legjobb új magyar dráma” – a Színikritikusok díja
1994 – Az Év Könyve-jutalom
1994 – Artisjus-díj
1994 – a Kulturfonds Wiepensdorf ösztöndíja
1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja
1996 – „Legjobb új magyar dráma” – a Színikritikusok díja
1996 – a Mikes Kelemen Kör díja
1996 – az Írók Boltja Üveggolyó-rendje
1996 – A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
1997 – Alföld-díj
1998 – Új Magyar Hangjáték-díj
2001-2002 – DAAD-ösztöndíj
2003 – Budapestért Díj
2004 – Magyar Irodalmi Díj
2004 – Szinnyei Júlia-emlékdíj (a Jelenkor-nívódíja)
2005 – Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal – fordítói díj
2005 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
2007 – Kossuth-díj
2007 – Szép Ernő-jutalom
2007 – Prima-díj

Az életrajzot Németh Zoltán írta.
(forrás: HVG, PIM)