A Daniel Horse felhasználó összes verse >>>
Tehetetlenség
Borongós augusztus reggel s én kábultan fekszem, mégis szívem tele reménnyel várok valamire kitudja mire.
Várom a megoldást de kitől?
Itt van valahol az a szikra mélyen bennem ami tűzként lobbanhatna ki belőlem de hiányzik valami.
Talán a bátorság ami veszett oroszlánként vezethetne végig utamon.
De hol az út? Nem lelem.
Itt van előttem? De lehet hogy tévedek.
Csak várok türelmetlen türelemmel mint mindig.
Lehet ez lesz a vesztem.
A félelem s a csalódás mi utam szegélyezi s én nem szeretnék félrelépni.
Miért olyan nehéz?
Vagy csak nekem az?
Saját magam gyilkosa vagyok mint valami nyomorult fèreg visítok pedig megtehetném amit mások nem. Megtehetném magamért és másokért hogy reményt adjak.
Nem teszem csak fekszem a lustaság nyomasztó kötelén ami nem enged leesni s várom hogy valaki elvágja alattam hogy zuhanjak a mélysötét ismeretlenbe.
Senki, csak is én engedhetem szabadjára a lelkemben fogvatartott szállni vágyó madarakat kik hírül vinnék a világba hogy élek.
