A Anikó felhasználó összes verse >>>
Első látásra
Mikor megismertem komor volt és rideg,
Kezét nyújtotta, de nem tudtam vélni minek!?
Erősen szorított mint egy igazi férfi,
De ahogy ücsörögtünk olyan volt mint a ma született bébi.
Miközben utaztunk,
Túll sok szót nem mondtunk (egymáshoz),
S mégis volt valami,
Ami azt súgta tök ari.
Sokat ácsorogtunk míg vártunk,
Csak korizni vágytunk.
Habár lábán még nem volt ily remek,
Alig, hogy jégre lépett azt mondta szeret.
Szegény épp hogy elkezdte,
Kezét egy korcsolya átszelte.
Vére beszinezte a hófehér jeget,
Én zsebkendőt adva próbáltam nyújtani segítő kezet.
Kicsi volt a horzsolás nem hagyhat heget,
Csak emlékezetében marad meg mint egyszer még jót nevet.
Később haza indultunk,
Hol búcsút kelt mondanunk,
S most itt vagyok, verset írok,
Tán többet is tehetnék de nem bírok.
