A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Szétnézek sajnálkozva
Szétnézek sajnálkozva
A megingó békén,
Hol múlt kísértete
Lebegve int megint.
Ember, anyag
Szinte széthullanak.
Nincs, ki örül.
Vihar dúl odakint.
Hallani falon át
Dübörgő, vad dalát.
Valaki felkiált: - Atyaisten!
Viharok manapság szörnyű vadak.
Elakadtak egünkön,
Tán nem véglegesen.
Borzasztó állapot...
Az imént dörrent egy hatalmasat.
Ledobta sors a terhét?
Ledobta sors a terhét,
A fájdalmakat, a borzalmakat.
Összeset összerakta egy halomba?
Mindent összerakta ő egy halomba.
Eső szakad
Ma még, holnap
Égbolt lesz tán tisztább.
Élnünk kell ebben a tudatban.
Rossz elszalad...
Nap előbújik, ragyog ránk vígabban.
Élvezhetjük a béke gyönyörét,
Az emberiség vagyonát.
Felhők futnak.
Ők nem csinálnak egyebet.
Szaladnak széllel a szavak:
Az angyalát!
A napfény a felhőkkel játszik bújócskát?
2018. március 13.
/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
