A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Fátyoltáncot táncolva - A Nő örök változásban
Nő vagyok, ahogy járok, nézel.
Utánam fordulsz: Ki ő? - Kérded?
Nő vagyok, ki teli van még élettel,
Kit reménynek fénye bearanyozott.
Nő vagyok, igaz szívvel szerethető.
Gyermeknek anyja, erőtől duzzadó
Bikaszülött, kőkemény kőszikla.
Nem riaszt vissza árnynak karja.
Hiába dúl vadul álruhában,
Borítja sötétséggel el teret,
Szít benne lángot, feléleszt tüzet,
Káoszban lángoló poklot teremt.
Nem engedem, uralkodjon idebent,
Bennem bánat nem lehet a nagyvezér.
Harcolok ellene, míg lét él.
Élve élek, élet velem játszik?
Két szememből boldogság sugárzik.
Nő vagyok, hagyom, vágy átöleljen,
Illata nékem rég nem idegen,
S mint eső, földön nedves nyomot hagy,
Sóvárog, ábrándozik női agy:
Ó, hol vagy szerelem, varázserő?
Szívem várja, talán egyszer még eljő.
Mellettem megpihen, s míg lelkem énekel,
Belém életet lehelve ünnepel.
Ajkamra forró csókot osztogatva
Most még önmagát is ámítgatja?
Érzem, egy napon átölel védve,
Tudom, bekerülök bűvkörébe.
Ébren álmodom, még minden mese.
Szívemnek szerelem lesz börtöne,
S lehull lepel, lelkemnek köntöse.
Én sorsom változtatott útirányt?
Pillanatra megmutatta arcát?
Nem, mindez csupán vágyálom, őrültség.
Nő vagyok, felettem lebeg remény fátyla,
Aranyszálakból szőtt fényes ruhája.
Figyel fényes ég.
2017. március 8.
