A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Száguldunk...
Emlékezés
Száguldunk, fák suhannak el mellettünk,
fagyos szél süvítve átjárja testünk.
Megtöri csendet, ahogy dobban szívünk,
reszketve nyújtjuk egymás felé kezünk.
Oly egyedül vagyunk, s tehetetlenek
ebben a vadsággal teli világban.
Emberek jóra vágyva menekülnek
oda, hol süt Nap, örökkön Béke van.
Álmodoznak, s kezükön bilincs kattan,
fej lehajtva, Istenhez imádkoznak.
Rács mindenütt, ágyon, ajtón, ablakon,
napfény nem hatol át börtönfalakon.
Kérdik Jó Istenüket, mit vétettek?
Ők emberek, jó embernek születtek!
Mégis rabok házukban, hazájukban,
s rabok lettek e Földön, nagyvilágban.
Száguldunk, szívem vérzik emberekért.
Bárcsak kiálthattam volna, ne tegyék!
Ne tegyék tönkre emberek életét,
s kiállhattam volna szabadságukért!
Félelem, rettegés, rács körülöttünk,
s mi öleltük egymást, erős szerelmünk.
Száguldunk, fák suhannak el mellettünk,
könnyfátyoltól nem látunk, emlékezünk.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
2015. február 21.
