A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Lélektükör
Tükör előtt állok, s hajam kócosan
omlik vállamra, zöld szemem fáradtan
néz tükörbe, s fáradtsággal dacoló
énem visszanézve oly lehangoló.
Zuhany alá állok, megnyitom csapot,
s élet vízében én mosdom egy nagyot.
Fáradtságom elmúlt, megtisztul lelkem,
s léleknyugalmat hagyom, átöleljen.
S míg ölel, boldogan tükörbe nézek.
Nézem, ahogy zöld szemek visszanéznek
rám, érzem magamon szappan illatát,
s lelkem mosolyog, látja nap sugarát.
Nem álomkép, s már nem halovány árnyék
vagyok a tükör titokzatos taván.
Ez itt az igazság, a hitem, lelkem,
s elkísér utamon egész életemben.
Valóság ez, s egyéniségem titka.
Tiszta lelkem, mi önmagam, s oly ritka
ember, ki tükrében önmaga árnya,
s nem szégyelli, elmegy fiatalsága.
Tükröm, nem mutatsz nékem álruhákat.
Orcádban meglátom apró hibákat.
Gyertyát gyújtok, jobban lássam önmagam,
s lelkem fiatalságát, mi színarany.
Apró szarkalábak szemem környékén,
s barázdák nőnek majd élet festményén.
Lelkem szépsége orcámon ragyogva,
múlt, jelen s jövő járkál andalogva.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
2015. szeptember 9.
