A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Szeretlek Te csodás Élet
Hajnali napfény simogatja orcám,
Én boldogan ölelném, átkarolnám.
Szeretem az ébredést, s madár énekét,
Ki dalolva meséli szép életét.
Szeretek csendes erdőben sétálni,
Néha megállni, s mindent megcsodálni.
Madarak vidám koncertjét hallgatni,
Tarka rét illatát beszippantani.
Szeretem a kék égen úszó felhőket,
Nyári záport, napfényt, őszi esőket,
Dombot, folyókat, magas hegytetőket,
Friss levegőt, forrás vizét, s mezőket.
Szeretem a csillagfényes éjszakákat,
S mint csillagszóró fénye, elkápráztat.
Hold fénye beragyogja az egész tájat,
S álmodozva lehunyom szempillámat.
Szeretem gyermeknek vidám kacaját,
Simogatni, puszilgatni orcáját,
Látni őszinte gyermeki mosolyát,
Vele játszani, s átlépni pocsolyát.
Boldog embert szeretem megcsodálni,
Nem szeretem őt látni sírdogálni.
Elesik, segítek néki felállni,
S nem felette ítélkezni, pletykálni.
Szeretlek én, mint fák esőt, napfényét,
S lásd meg orcámon szívem, lelkem ékét.
Boldogabb vagyok, mint hinnéd, remélnéd,
S te írtad életem szép költeményét.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
2015. október 13.
