A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Óh, Sors, nyiss teret emberiség felett
Mivé vált körülöttem sok-sok ember?
Élőhalottak, eltűnt értékrendszer.
Szerető szívvel, mégis könnyes szemmel
nézem végig, világ mily szennyet termel.
Nem tudom, mivé váltak, mivé lettek.
Oly hirtelen zúdult ránk sötét, jöttek,
Terjednek riadalmak, gyűlöletek.
Árnyak nőnek, lelkek sírnak, betegek.
Sötétségben vágyak céltalan szállnak.
Félve suhannak bús gondolatszárnyak.
Gyűlölet gyorsan nő, mint magas árnyak,
Kopár tájak, messze emberek várnak.
Szeretetnek haloványan ég lángja,
Gonoszság lelkeket törné szilánkra.
Halkan, rémülten suttognak ők zajban,
Nem fognak össze régóta nagy bajban.
Óh, Sors, nyiss teret emberiség felett,
S gyógyítsd szívüket, mi berepedezett.
Nap, adj melegséget, lángod úgy hevít,
Engedd, tegyenek sorsukért valamit.
Emberiség lelke, szíve átvérzett,
Mit gyűlölködés megsebzett, tönkretett.
Lobbantsd lángra szeretet meleg lángját,
Ellenség dobja el kezéből lándzsát.
Mily jó volna minden rosszat feledni,
Sötét Árnyakat messze elkergetni.
Álomképek, emberek észhez térnek,
Örülnek fénynek, szeretetben élnek.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
2015. december 15., Petőfi műve nyomán
