A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Költő lelkének termében
Költő lelkének termében szavakkal,
Gondolataival alkot, s vágyakkal
Lelke szárnyal, felemelkedik földről.
Versel ő szeretetről, békességről.
Lelkével végignéz szomorú Földön.
Lélekhegedűt szíve alá tartja,
Nagy fájdalmában lelke játszik rajta.
Szemében könny, várja, Béke eljöjjön.
Földet fekete lepel, gyász borítja.
Nap fényét sötét felhő eltakarja.
Villámlik, mennydörög, oly nagyot robban,
S földre könnye hull, folyik patakokban.
Föld gyermekeinek sikolya hallik.
Falak omlanak, ám Költő nem alszik.
Kérdi ő: - Nyugalom, Béke hol marad?
Végtelen embersereg merre halad?
Kiált: - Csatát én el nem veszíthetek!
Türelem fogytán, s idő gyorsan pereg.
Mi lesz veled, Föld, s veletek, emberek?
Elvesztek, ha megszólalnak fegyverek.
Behunyt szemmel látom árny túloldalát.
Szelíd, fehér galamb keresi hazám,
S mint világunk megváltója száll felénk,
Földünknek napfényes, kéklő tengerén.
Zöldellnek fák, ontja fenyő illatát,
Fák között dalolja szél Béke dalát.
Sötétségnek gyászmadara tovaszáll,
Földünk vállára Béke madara száll.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
2015. december 4.
