A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Lelkem, mint rózsaszirom
Lelkem, mint rózsaszirom, s szívem trónján
Megcsillan fénysugár, mégis reszketve,
Múltat feledve, álmokat kergetve,
Boldogság belép szívemnek kapuján.
Örök napsugárban megfürdik lelkem,
S úgy vonzza fénysugár megfáradt testem.
Szeretetmagját bennem őrizgetem,
Várom, elvethessem más vidékeken.
Hallani lelkem s szívemnek dallamát,
Ember nem ismer ennél szebb balladát.
S mint két szerető testvér összenéznek,
Együtt ők mindig egymásnak zenélnek.
Rózsaszín felhőkön repül léleklány,
Oly törékeny ő, mint díszes porcelán.
Könnycseppként, ha lebeg vízesés felett,
Utat törve megmozgat dombot, hegyet.
Lélek, szív mindig érez, szeret s remél,
Bár megtépázta életem vihara,
Ki tudja, miért - mint szelíd szél zenél,
S rátáncolgat lelkem főnixmadara.
Vihar távozik, szivárvány megmarad.
Szeretetfénye sziklákon áthalad.
Kezet nyújt, ám emel választó falat,
Min gonoszság, többé már át nem halad.
Nékem élet szabott szivárványruhát,
Felöltöttem én életem köntösét,
S mert nem vétettem én, bennem öröklét
Szeretetmagjait szórta szerteszét.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
2015. november 6.
