A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Játszanak percek, pörögnek szüntelen
Idő oly gyorsan szalad, pereg, mint gyöngy.
Orcámon csillogva végigfolyik könny.
Apró könnycseppek, némák, ártatlanok.
Óra ütemére szállnak sóhajok.
Néz nagy szemével titokzatos sötét,
Bánat árad, fátylat von körém s köréd.
Időt felpörgetve, fényt elkergetve,
Repül velünk part felé nagy sietve.
Nem látunk mást, néha furcsa csillanást,
Szerelem fénye suhan sötéten át.
Néha szörnyű mélység kitátja száját,
Elrejtené varázsfénynek varázsát.
Mélységnek poklában szerelem vacog,
Boldogtalan, lent nem szólnak dallamok.
Búskomorság egyre terjed szüntelen,
Lelket sebezve szerelemtengeren.
Fény, mint aranyló napsugár suhan át,
Sötétségnek jelezve végóráját.
Játszanak percek, pörögnek szüntelen,
Jó s rossz között folytatódik küzdelem.
Bánat alulmarad, érzés elragad.
Ne félj, mikor jő bolondos pillanat,
Mikor kitátja száját szörnyű sötét,
Szerelemfény ránk borítja köntösét.
Oly Bűnös, bűntelen, izzó szerelem,
Dacolva menekülő veszedelem,
Vad erő, félelem, s sincs lehetetlen,
Ő törhetetlen, megfékezhetetlen.
Szerző : Putterer Magdolna Léna /
2016. március 10.
