A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Árnyak, s Fények
Putterer Magdolna Léna : Árnyak, s Fények
Árnyak, s halovány fények sötétségben,
s én száguldok tovább a messzeségben.
Fák dülöngélnek út szélén álmosan,
s égen fénylő Hold lebeg oly boldogan.
Negyvenmillió csillag s Holdnak fénye,
fényüket szétszórják a messzeségben.
Felhőkre, rétre, hajladozó fákra,
estétől reggelig alvó világra.
Úton most sötét égbolttal összeér,
s dagad sötétség viharos tengerként.
Szél búsan hullajtja apró könnyeit,
megöntözi fák lombját s gyökereit.
Fák árnyai között Tavasz itt döcög,
léptének zaja szinte már mennydörög.
Tavasznak friss virágillata árad,
s parfümjét beleszórja éjszakába.
Ámulva nézem, mily szépen száll a Hold,
s alaktalan alakok dülöngélnek.
Fekete testük megnyúlik, mily némán
suhannak át előttem, s néznek le rám.
Hallom, ahogy vak sötétség sóhajtva
mindenen hűsen áthatol, s suhogva,
selymesen hosszú karjait kinyújtja.
A még szunnyadó világot átkarolja.
Óh, te sötétség, te titkok világa,
ezernyi csodák s képzelet világa.
Óriás lett árnyad s fényed országa,
beszőtte földet sötétség hínárja.
2015. április 4.
