A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Hegyek Asszonya
Putterer Magdolna Léna : Hegyek Asszonya
Hazám csodáknak s fényeknek országa,
s mégis vágyom kalandra, új csodákra.
Hegyek asszonyát kanyargós út várja,
én vagyok, ki világot körbejárja.
Vándor vagyok, hegyek rabja én vagyok.
Kanyargós utamon testvér nyújt kezet.
Bízva, Hazámból én visszaérkezek,
s első utam mindig hozzájuk vezet.
Utamon kék Tenger, völgy, hegy elmarad,
fák, bokrok, s díszes park oly gyorsan szalad.
Napfényben fürdik e távoli ország,
szelek dalolnak, s én száguldok tovább.
Autó dudál s előz, száguldozik,
lámpája kacsingatva játszadozik.
Távol Müezzin imája hallatszik,
én hallgatom, s lelkem tőle megnyugszik.
Este van, utat én már nem láthatom,
szikrázó fény csillan meg házfalakon.
Sötét éjben hallatszanak kacajok,
de előttem köves út még kanyarog.
Parkolóban megállok, ábrándozom.
Otthon gyermekeimmel találkozom.
Ők vannak nékem, ezért hálálkodom.
Felnézek az égre, vigasztalódom.
Hajnal van, ébredek s indulok megint.
Szemem már távolból hegyre feltekint.
Hegycsúcsról testvér messziről felém int,
s kezem rögös utakra már csak legyint.
2015. március 27.
