A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Anyám mesél
Putterer Magdolna Léna : Anyám mesél
Kinn napsugár, újra éled természet,
s ágy előtt, előttem lepereg élet.
Kórházi falak közt egy szív csatát vív,
s gyermekként hiszem, győz - e szerető szív.
Anyám néz rám, s nyújtja remegő kezét,
halkan mondja, úgy szeretnék élni még.
Szíve fáj, reszket, s könnyei csorognak,
hisz soha nem tudni, mit hoz a holnap.
Anyám, ölellek, s én fogom két kezed.
Ne menj el, még ne, én akarom lényed.
Mesélj, mint rég, kérlek, maradj még ébren.
Segíts nékem visszaemlékezésben.
Kedves szavait én csendben hallgatom.
Nézem szemét, remegő kezét fogom.
Ő mesél, én figyelem lélegzetét,
s elképzelem szép életről szőtt mesét.
Mesél, mi oly szép, mi nékem még álom,
s titokban azóta arra még vágyom.
Félelem bennem él, lelkem könnyezik.
Ő fáradtan, de visszaemlékezik.
Gyenge keze nem ereszti el kezem.
Lelkem úgy zokog, s barna szemeit nézem.
Mesél nyári napsugárról, kék égről,
s rólam, lelkemről, szívem melegéről.
Mesél még fénylő, kék tollú madárról,
ki eltűnt oly messze a láthatárról.
Megfogta volna szívének rejtekén,
ő inkább hallgatta rigó énekét.
Mesének, hiszem, soha nem lesz vége.
Szeretet győz, lesz néki dicsősége.
Álmodj, lebegj madárként fellegekben.
Akarom, győztes te légy a versenyben.
2015 . április 26.
