A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Itt és Most
Magamra maradtam a magánnyal,
tudatosan, járom e vad vidéket,
hol a két lábam, remegve lép egyet,
véletlen, vagy elhatározással.
Szemem, táncol a labirintussal,
ki, mint a kígyó, bűvöletbe ejtett,
nyálas nyelvével átölelt, körbevett,
s rám mosolygott némi cinizmussal.
Akár az Ördög, érte sem rajongok;
néki a jó ember, az ellensége,
nem előre, hanem hátravisz, komisz.
Emelkedem, érzem, ismét szárnyalok,
alattam szabályok, – már annyiféle.
Lábam fáradt.- Szárnyam, vajon merre visz?
2020. február 24.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
