A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Zeng az ég
Ítéletidő közeleg; álnok
fekete felhők gyülekeznek bőszen,
a gyászba borult éji égbolton,
hol a vész vesztegel a vaksötétben.
Pillanatnyi csend, majd villámgyorsan,
a ménkő, kardjával berket átszabat,
a fák, az élettől megfosztottan,
földre lehullanak, amint áthalad,
íves pengéje testes testeken;
reccsen, reped, röppen rengeteg ág,
mind messze jutott élettelenül.
Idő megáll. – Elvonult a vihar:
a gyökérből új hajtás nő hamar,
a fűben dalol tücsökzenekar.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna/
2020. március 21.
