A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Túléljük!
A mában,
még megtehetem:
Íriszemmel végigpásztázom
e haláltusáját vívó tájat,
hol a hófehér hólepel
pironkodva burkolja be a régmúltnak,
a jelennek nagy szégyenét,
a töménytelen mennyiségű emberi
szennyet, melynek mérge,
mint sav, úgy marja, kínozza
időtlen idők óta a Föld bolygót,
az emberiség otthonát;
ahonnan már csak egy-két madár száll fel
a gyászba öltözött felhők fölé,
a fiókáiknak elemózsiáért.
A kifosztott, kizsákmányolt mélabús
földön, melyet a nagyétkű kényúr
saját célra tönkretett, épp szenved a lét,
fogy oxigén, fuldoklik a nagyvilág,
nemzetet tizedeli a dögvész,
szétroppantja e kóros állapot,
minden egyes élőlénynek tüdejét.
– Keselyűk hada köröz felettünk!
Arcmaszk arcunkon,
kezünkön kesztyű.
“Túléljük!”
2020. március 23.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
