A Putterer Magdolna Léna felhasználó összes verse >>>
Kőkemény könnyek
Éji égbolt alatt elmerengek;
megigéz, megbabonáz az égiszem,
melyben fényes fényvirágok nyílnak,
esténként ezüst csillagként ragyognak;
kezemmel mind megfoghatatlanok,
a jámbornak tűnő mennyboltozaton.
Nézem nappal s látom kegyetlennek,
nappali fények, félelmet keltenek;
látni, lángol a világmindenség,
katasztrófákról, gyászról szólnak misék,
préda az ártatlan, ártatlanul,
dühödten lecsap a Földre konokul;
széthull, mi embereknek volt érték,
az anyagi lét; – természetet ölték:
– Az Ég, kőkemény könnyeket zokog,
minden mozog – körhinta körbe forog.
2020. augusztus 2.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
