A Gudny felhasználó összes verse >>>
Insomnia
Álmatlanságát,
A hűs, bársonytakarót
Rám teríti az éj,
S ahogy betakar
Már látom is
Megkövült szemeit
A sötétségbe meredni.
S rám ölti
Gyöngyvirág köntösét
Az álom, a gondolat.
Hallom csilingelni
Szépen csengő hangodat.
S nem hasztalan a vágy,
Miként táncra hív
A langy szellő,
S elsusogja árnyadat:
Csókját a létnek, mely
Könnyesre lehelte arcomat,
Érzését a szívnek, mely
Kettétörte maszkomat.
